20. Fejezet

   LuHan POV

   ( huh~ először is, szeretnék bocsánatot kérni, hogy nem volt eddig friss, de sem időm, sem ihletem nem volt. Másik dolog, amiért nem hoztam a részt, az az volt, hogy megírtam a sztorit, de a gépem úgy döntött, hogy önálló életet akar élni, így minden egyes fájlt törölt, beleértve az összes eddig megírt fejezetet is. Úgyhogy kezdhettem előröl az egészet... ^^" Mindegy, nem is zargatlak titeket tovább, jó olvasást ^^ :)) ) ~Eun Jin

    Annyira örülök, hogy Krisnek sikerült kibékülnie a szüleivel. Teljesen megértem, hogy ez még új nekik és hálás vagyok, azért, hogy engedélyezik a kapcsolatunkat. Őszintén nagyon örülök.

   Még beszélgettünk, de csak átlagos dolgokról. Meg kell jegyeznem, hogy a szülinapja november 6.-án van! Az nem sokára itt van. Valami tökéletes ajándékot kell kitalálnom neki. Erre még visszatérek később. Próbáltam még minél több dolgot megjegyezni róla. Volt, amit sikerült és volt, amit nem. Arról majd megkérdezem később.

   Sajnos Krisnek haza kellett menni, amiért én nagyon szomorú voltam, de kárpótolt, hogy majd holnap úgyis fogunk találkozni.

   Este egész végig azon gondolkodtam, hogy mégis miféle ajándékot kéne adnom neki. Nem jutottam egyről a kettőre, ezért nagyon ideges voltam, hiszen Yi Fan szülinapja csütörtökön lesz. Nagyon izgultam, ugyanis a legeslegjobb ajándékot akarom neki adni. Csak épp azt nem tudom, hogy az micsoda. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet. Talán ez jó lehet… De lenne nekem elég bátorságom ehhez? Muszáj, hogy legyen. Krisért. Ha neki tetszene, akkor én is boldog lennék. Holnap muszáj lesz értesítenem Suhot és Chent az ötletemről. 

   Ezzel a gondolattal merültem álomba.

   Krisszel minden simán ment. Mármint egész jól elvoltunk. Még be is mutatott Suhonak, aminek őszintén nagyon örültem. Nagyon rendes fiú, remélni sem tudtam volna nála jobb párt Chennek. Apropó Chen… Az utóbbi időben úgy éreztem, elhanyagoltam legjobb barátomat, ami eléggé aggasztott, de ő biztosított arról, hogy ez nem igaz, és borzasztóan örül annak, hogy együtt vagyunk Yi Fannal és minden simán megy. Valamint még azt is bevallotta, hogy míg én Krisszel voltam elfoglalva, addig ő is eléggé jól …khm… elvolt Suhoval. Teljes szívemből örültem a boldogságának, hiszen megérdemli.

   Viszont ami még nagyon foglalkoztatott az Kris ajándéka volt. Hiába próbáltam meggyőzni magam arról, hogy tökéletes lesz, legbelül vívódtam azon, hogy tényleg megfelelő lenne-e neki. Hiszen Kris a legjobbat érdemli… Érte meg kell tennem, még akkor is, ha úgy érzem ezzel az ”ajándékommal” a föld alá tudnék süllyedni. Na jó, ez azért túlzás, mert biztos vagyok benne, Hogy Yi Fan értékelné, csak éppen én vagyok az, akinek… hogy is mondjam nincs elég bátorsága ehhez. Még sohasem csináltam ilyet és úgy érzem, le fogok égni. Hát, majd meglátjuk. Egyenlőre még szerettem volna megbeszélni a dolgokat Suhoval és Chennel is. Mivel ők is Kris barátai, úgy gondoltam, hogy az a minimum, ha őket is meghívom Kris bulijára. Hiszen nincs is annál jobb, mint mikor azokkal ünnepelsz, akiket szeretsz.

   Az egyik szünetben gyorsan elkéredzkedtem Kristől, aki egy kicsit furcsa fejet vágott, de miután biztosítottam arról, hogy majd később megtudja, miért lépek le ilyen hirtelen, már egy fokkal kedvesebb mimikával engedett utamra. Gyorsan megkerestem Suhot, akivel – legnagyobb meglepetésemre - Chen nevetgélt. Olyan édesek együtt… Mosolyogva léptem oda hozzájuk, gesztusomat ők is viszonozták.

   A téma természetesen Yi Fan szülinapja volt. Megbeszéltük, hogy elvisszük majd a város egyik legjobb szórakozóhelyére. Félénken felvetettem nekik az ötletemet, amivel Krist akarom meglepni és őszintén meglepődtem a reakciójukon… Mindketten támogatták és közölték, hogy ők is segíteni akarnak valamiben. Nagyon meghatódtam, hogy ilyen rendesek és hogy támogatnak, mert őszintén szólva arra számítottam, hogy majd jól kiröhögnek és kicsúfolnak, hogy egy ilyen ötlettel álltam elő. Tényleg örülök, hogy ilyen barátaim vannak… 

   Miután mindent átveséztünk töviről hegyire, el tudtuk kezdeni szervezni a dolgokat.

   Kedden Yi Fan közölte velem, hogy az anyukája szeretne engem megismerni, mint a fia ”hivatalos” barátját. Amit akkor éreztem az leírhatatlan volt, hiszen ez azt bizonyítja, hogy Kris szülei, ha még nem is száz százalékosan, de elfogadják, hogy a fiuk egy másik fiúval jár. És büszke voltam arra, hogy ez a fiú én lehetek. Mindezek ellenére volt bennem egy kis félsz, hogy esetleg nem fogok tetszeni vagy nem leszek elég szimpatikus nekik. Próbáltam ezeket az érzéseket elnyomni magamban és pozitívan hozzáállni az egészhez.

   Meglepő módon Yi Fan édesanyja nagyon kedvesen fogadott. Egyfolytában csak kérdezgetett úgy mindenről, én meg zavaromban csak makogni tudtam. Fan anyukája valami isteni vacsorát főzött, amit meg is említettem neki. Csak kedvesen mosolyogva legyintett egyet. Nagyon aranyos nő, szerintem meglenne anyuval. Biztos vagyok benne, hogy jól meglennének. Így, hogy egy kicsit megismertem, már nem is tűnt olyan ellenségesnek, mint amilyennek gondoltam. Ennyit tesz az, ha valakiről úgy ítélkezünk, hogy nem is ismerjük. Mondjuk, azért bevallom, hogy nem igazán volt kedves dolog ennyi fájdalmat okozni Krisnek, hiszen ha valakinek ilyen fia van, azt csak szeretni lehet.

   A beszélgetésekbe Kris is bekapcsolódott néha, de inkább hagyta, hogy rendesen meg tudjuk beszélni ketten a dolgokat. 

   Mikor Yi Fan anyukája nem figyelt Kris gyorsan egy puszit hintett a számra, amitől kirázott a hideg. Persze jó értelemben. Szerettem, amikor ilyen kis gesztusokkal mutatta meg, hogy mennyire szeret. Ez sokkal jobb érzés, mintha egyfolytában csak egymás szájában lógnánk. Legalábbis én így érzem. 

   Kris néha-néha kettesben hagyott az anyukájával, ilyenkor szokásosan elkezdte mesélni, hogy milyen volt Kris kicsi korában. Mosolyogva hallgattam végig, ahogy áradozik a fiáról. Tényleg nagyon kedves nő…

   Miután végeztünk, Kris hazakísért. Útközben azzal hülyéskedtünk, hogy egymást lökdöstük, majd mikor már mindketten kifáradtunk, kézen fogva mentünk tovább és beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy szerintem nagyon aranyos anyukája van és örülök annak, hogy meghívott. Fan csak mosolyogva hallgatta a monológomat. Csak beszéltem és beszéltem, mikor már csak azt vettem észre, hogy a kapunknál állunk. Búcsúzásképp megcsókolt, amit természetesen viszonoztam, majd bementem a házba. 

   Annyira boldog voltam, abban a pillanatban, hogy lepkéket lehetett volna fogatni velem. Nem bírtam magammal, így hát elmentem lefürödni, hogy kellőképp lenyugodjak, majd befeküdtem az ágyamba és hagytam, hogy álmosság elrepítsen egy olyan világba, ahol csak én és Yi Fan vagyunk.

   A hét csak úgy elrepült és mire feleszméltem már csütörtök volt, azaz Yi Fan szülinapja. Nagyon izgatott voltam, hogy vajon tetszeni fog-e neki az ajándékom. Hát, nagyon remélem…

   A suliban még gyorsan átbeszéltük a részleteket Chenékkel, majd visszarohantunk az osztályunkba és kezdetét vette az órák tömkelege. Életem leglassabb negyvenöt perce volt az utolsó óránk. Azt hittem, hogy sosem lesz vége. Mint egy rakéta úgy pattantam fel a helyemről és rohantam Yi Fanhoz. Együtt mentünk haza, de most kivételesen nem akartam, hogy hazakísérjen. Minél előbb otthon akartam tudni őt is és magamat is, hogy rendesen eltudjak készülni estére. Mindent leszerveztem, még Kris anyukáját is beavattam, hogy ma este ne számítson a fiára.

   Otthon szerencsére anya is ott volt, így neki is beszámoltam mindenről. Szegénnyel már napok óta nem találkoztunk a munkája miatt és kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy pont akkor hagyom őt otthon egyedül, mikor épp együtt tudnánk tölteni egy kis időd. Anyu tudta, hogy emiatt nagyon rosszul érzem magam, ezért biztosított arról, hogy nem kell emiatt aggódnom és, hogy Kris szülinapja miatt ezt elnézi nekem.

   Gyorsan felrohantam az emeletre, majd elmentem zuhanyozni, hogy kellőképp felfrissüljek. Miután végeztem egy törülközőt csavartam a derekamra és úgy léptem ki a kabinból. Még meg sem száradtam, de már a szekrényem előtt álltam, hogy kiválasszam a megfelelő darabokat a ma estére. Végül egy fekete bőrnadrágot vettem fel, ami kiemelte a lényeget –természetesen a fenekemet- egy fehér pólót, amin egy fekete koponya volt és rá felvettem még egy szürke zakót is. A hajamat beállítottam, elraktam a pénztárcámat, az irataimat és a fontosabb dolgokat, majd olyan félhét körül indulásra kész voltam. Anya biztosított arról, hogy milyen jól nézek ki, majd egy puszival – ami ugye elengedhetetlen- utamra engedett.

   Annyira izgatott voltam, hogy szinte futva tettem meg az utat Krisék házáig. Még így futva is kb. félóra alatt értem oda.

   Mikor csengettem és Kris ajtót nyitott, muszáj volt megmosolyognom a reakcióját. Kissé elnyílt ajkakkal mért végig, nyílván nem volt megszokott dolog így látni engem, ilyen cuccokban. Gyorsan elé léptem és ajkaira nyomtam egy lágy csókot. Mikor már bent voltunk, megragadtam kezét és elkezdtem a szobája felé húzni. Közben természetesen köszöntem az anyukájának is, aki csak mosolygott rajtunk.

   Miután Kris szobájába értünk, leültettem az ágyára, hogy nyugodtan ki tudjam válogatni neki a megfelelő ruhadarabokat. Látszott rajta, hogy nem igen érti, hogy most mi is folyik körülötte, de jelenleg csak az érdekelt, hogy szerelmemet minél dögösebb ruhákban lássam. Na, nem mintha így nem lenne dögös, de azért, na…

   Egy jó öt perc keresgélés után megtaláltam a megfelelő darabokat. Egy fekete csőnadrágot, egy barna övet és fehér inget, majd a kezébe nyomtam jelzésként, hogy vegye fel. Elkezdtem egy kicsit sürgetni, mivel eléggé lassan öltözött. Adtam neki még egy zakót, hiszen eléggé hűvös az idő, főleg este.

   Miután elkészült, lementünk és elköszöntünk az anyukájától, aki csak mosolyogva intett nekünk. Krisen látszott, hogy meglepődött, rajtam viszont nem… hiszen, én mindenbe beavattam az anyukáját.

   Yi Fan egész úton szótlan volt, még azt sem kérdezte meg, hogy hova megyünk. Mondjuk megértem, hiszen biztos nagyon ledöbbenthettem a viselkedésemmel. 

   Mikor a szórakozóhelyhez értünk betuszkoltam Krist az ajtón, mert nem igazán akaródzott bemenni.

   Bent már valamivel elviselhetőbb volt az időjárás. Látszott Krisen, hogy nem tudja miért jöttünk ide. Egészen addig ezen gondolkozhatott, amíg meg nem látta Suhot és Chent, akik vigyorogva ordították túl a zenét Krist felköszöntve ezzel, akin, mint a villámcsapás úgy hasított végig rajta a felismerés.

   - Ezt te hoztad össze? – kérdezte mosolyogva.

   - Igen. Meglepődtél? – viszonoztam gesztusát.

   - Nagyon. Köszönöm – mondta, majd magához ölelt és szenvedélyesen megcsókolt.

   Leültünk Suhóék mellé és elkezdtünk beszélgetni. Sikerült elintézniük az italokat, amiket már ki is hoztak nekünk. Láttam Yi Fanon, hogy nagyon meg van hatódva. És már ez is boldogsággal töltött el, hogy ennyivel is boldoggá tudtam tenni. Hát még mi lesz, ha megkapja az igazi ajándékom…

   Észrevettem, hogy Kris engem méreget. Tudtam, mire gondolt, de még nem kaphatja meg. Hogy eltereljem a figyelmemet Chennel kezdtem beszélgetni, akinek a pia hatására még jobban megeredt a nyelve, mint úgy általában. Sajnos a tervem kudarcba fulladt, ugyanis Kris kezét combomra helyezte, majd szépen lassan simogatni kezdett. Megremegtem a jóleső érzésre, de még hagyhattam magam. Próbáltam elterelni a gondolataimat, de erre Kris megint rácáfolt, ugyanis most a combom belső részét kezdte el cirógatni. Muszáj volt felnyögnöm, annyira jól esett, viszont tudtam, hogy még nem szabad beadnom a derekam. Rászorítottam kezére, jelezve, hogy hagyja abba, de nem igazán akaródzott neki. Istenem… Miért vagyok ennyire befolyásolható? Bocsánatkérően pillantottam Chenre, aki vette a lapot, majd karon ragadtam Yi Fant és a tánctér fele kezdtem húzni. 

   Hirtelen egy rántást éreztem. Neki csapódtam Kris mellkasának. Karjait gyengéden körém fonta és úgy ölelt.

   - Ez nagyon csúnya húzás volt tőled! - mondtam és közben próbáltam kibújni a karjai közül, persze csak azért, hogy húzzam az agyát.

   - Ne mond, hogy nem élvezted - nevette el magát, majd nyakamba csókolt. Ezt a tevékenységét addig-addig folytatta, míg már abba nem hagytam az ellenkezést. Nagyon ravasz…

   Hirtelen szembefordított magával és megcsókolt. Nyelve egyből utat tört számba és úgy kényeztetett tovább. Annyira kívántam őt, hogy azt nem lehet szavakkal megfogalmazni. Csípőmet előre lendítettem övének, mire ő belemarkolt fenekembe, ezzel egy nyögést kicsalva belőlem. Majd elkezdtünk táncolni a zene ritmusára. Testünk egymásnak simult, úgy táncoltunk tovább a csókot meg nem szakítva. Éreztem, hogy a vér a fejemből egyenesen az ágyékomba zúdul. Viszont nem csak én voltam ilyen helyzetben. Krisen is eléggé éreztem, hogy nem nagyon bírja magát visszafogni. Úgy éreztem, hogy itt az ideje átadnom az "ajándékom". Mármint, nem szó szerint itt, mert az egy kicsit furcsa lenne. A legjobb hely, az Kris háza lenne. Az anyukája felajánlotta, hogy a buli után menjünk oda, mert ő és a férje úgysem lesznek otthon. Mit ne mondjak ez eléggé kedves tőlük.

   Így hát, nagy sajnálatomra véget kellet, hogy vessek a csókcsatánknak, amit Kris csak egy morgással díjazott. Elmosolyodtam reakcióján, annyira kis butus. Nagyon szeretlek Yi Fan, remélem tudod.

   Kézen fogva kezdtünk el átvágni az embertömegen, hogy elbúcsúzzunk Chenéktől, akik … khm… Szintén elvoltak foglalva. Jöttünkre ijedten rebbentek szét, majd mikor konstantálták, hogy mi vagyunk azok, már folytatták is az előbb elkezdett tevékenységüket. Hihetetlenek, de tényleg nagyon aranyosak.

   Yi Fannal csak a fejünket fogva léptünk ki a hideg utcára. Majd kézen fogva kezdtünk el sétálni. Szerencsére már sikerült egy kicsit lenyugtatnom magam, amit hál istennek Krisről is elmondhattam. Mosolyogva, csöndben lépkedtünk egymás mellet, majd a csöndet hirtelen Kris törte meg. 

   - Köszönöm, hogy elhoztál ide. Életem legjobb szülinapja volt a mai - mosolygott rám édesen.

   - Örülök, hogy tetszett - hajtottam le a fejemet kínosan mosolyogva. Vajon elmondjam neki? Vagy ne? Istenem, miért kellett most be paráznom? Ilyen nincs. - Kris, ugye tudod, hogy még hátra van egy ajándékod? - kérdeztem gyorsan, mielőtt még meggondoltam volna magam.

   - Igen? És mi lenne az? - érdezte lepődötten, mintha tényleg nem számított volna semmi másra. De ezt muszáj megadnom neki. Csak miatta.

   - Hát, a-az m-meglepetés. Majd nálatok oda adom - hebegtem zavartan. Éreztem, hogy a fejem vörösödik és a levegőt nehezebben kezdtem venni.

   - Nálunk? De anyuék nincsenek otthon? - kérdezte még mindig zavartan.

   - Nincsenek. Azt mondta, hogy ma elmennek valahova apukáddal, hogy mi… kettesben tudjunk lenni - az utolsó szavakat már suttogtam annyira zavarban éreztem magam.

   - Kíváncsi vagyok, hogy milyen ajándékot szánsz nekem, ha ennyire zavarba jöttél tőle - nem nézett rám, de tudtam, hogy mosolyog. És ez két fajta érzelmet váltott ki belőlem. Az egyik az volt, hogy mennyire szeretem, a másik az az volt, hogy mennyire fellökném, amiért csak azért is megjegyez ilyeneket. Tudja, hogy utálom, mégis kimondja. De hát, hogy tudnék én haragudni egy olyasvalakire, mint Kris? Sehogy…

   A további utat csöndben tettük meg, majd mire feleszméltem, már Kris házánál voltunk. Tényleg nem volt ott senki, ezt abból tudtam megállapítani, hogy az egész házon sötétség uralkodott.

   Krisszel megittunk egy pohár vizet, addig is józanodtunk egy kicsit. Látszódott rajta, hogy nagyon érdekli az ajándékom, így hát nem is húztam tovább. Egy csókot nyomtam ajkaira, majd felálltam és magammal kezdtem húzni a szobájába. Ott leültettem az íróasztalánál lévő székbe és az ölébe ültem. Egy morgás szerű hang adta tudtomra, hogy nagyon is tetszett neki amit csináltam és ettől valamiért jobban éreztem magam. Felbátorodtam tőle. Kezeit oldalamon kezdte felvezetni, de nem hagytam neki. Kezeire szorítottam és visszahelyeztem eredeti helyzetükbe. Vagyis majdnem. Kris nyakát csókokkal leptem el, néhol meg is szívva a bőrét, ezért szerencsére nem vette észre, amit ez idő alatt ténykedtem. Akkor esett le neki, hogy mi történt, mikor ismét hozzám akart nyúlni…. de nem tudott. Ugyanis míg ő a csókjaimmal volt elfoglalva, én hozzákötöztem a székéhez. Hát nem kicsit volt meglepődve.

   - Lu-LuHan… Mit csinálsz? – hangja megremegett és tekintetéből pontosan ki tudtam venni, hogy most gőze sincs a történtekről.

   - Ez az ajándékom. Boldog szülinapot Yi Fan! – mondtam neki, majd egy szégyenlős mosoly mellett egy apró puszit nyomtam szája szélére. Tekintetében az értetlenséget felváltotta a színtiszta vágy.

   Még azelőtt sohasem csináltam ilyet, így biztos vagyok benne, hogy eléggé béna leszek, de Krisért mindent. Tudom, vagyis remélem, hogy tetszeni fog neki, amit adni fogok. Eddig ő volt az, aki örömet okozott nekem, most én rajtam a sor, hogy viszonozzam.

   Lassan kimásztam az öléből, majd a telefonomat elővéve kiválasztottam egy zenét, majd visszadobtam az ágyra. Kris addig vággyal teli pillantásokkal jutalmazott, majd mikor meghallotta a zenét elmosolyodott. Visszafordultam hozzá, majd a térdein megtámaszkodva egy negédes csókot nyomtam párnácskáira. Egy kicsit hátrébb húzódtam, de csak annyira, hogy le tudjam kapni magamról a pólómat. Szépen lassan kezdtem felhúzni az anyagot, majd mikor a hasamnál jártam, rápillantottam Krisre, aki várakozóan futtatta végig rajtam tekintetét. Mikor mellkasomnál jártam, ahelyett, hogy lehúztam volna magamról, inkább visszaejtettem az anyagot, mire Krisből egy elégedetlen nyöszörgést váltottam ki. Elmosolyodtam, majd újra kezdtem az egész procedúrát, de most már le is húztam magamról a pólómat. Miután elhajítottam valamerre a felsőmet, oda sétáltam Yi Fanhoz, majd az ölébe ülve kezdtem ringatni a csípőmet. A kellemes érzés miatt egy nyöszörgést voltam kénytelen kiengedni magamból. Vígasztalt a tudat, hogy Kris is ilyen helyzetben volt. Végig simítottam mellkasán, majd egy laza mozdulattal letéptem róla az ingét. Erre mosolyogva közölte velem, hogy még sosem látott ennyire vadnak. Tudom… hiszen, még sosem voltam ilyen. Soha. De Kris miatt viselkedem így, ő váltja ki belőlem ezeket. Amit most jelen pillanatban nem is bánok, hiszen úgy tűnik, neki is tetszik.

    Nyakát kezdtem el csókolgatni, majd egyre lejjebb haladtam. Közben kezemmel férfiasságát kezdtem izgatni. Nyelvemmel mellbimbóit kezdtem nyalogatni, harapdálni. Éreztem, hogy minden izma megfeszül, hiszen tudtam, hogy mennyire szeretne hozzám érni, de nem engedtem neki. Még nem. Gyorsan felálltam és lekaptam magamról a nadrágomat, így már csak egy bokszerben álltam előtte. Visszaültem az ölébe és onnan folytattam, ahol abba hagytam. Kris nyögdécselve fogadta minden megmozdulásomat. Egyszer csak gondoltam egyet és benyúltam a bokszere alá és úgy kezdtem el simogatni. Az a nyögés, amit akkor kiadott, zene volt füleimnek.

    Őt is megszabadítottam a nadrágjától, majd egy csókot leheltem ajkaira. Lábai közé térdeltem, majd számba fogadtam egész hosszát. Hátravetett fejjel nyögött fel, ami miatt belőlem is felszakadt egy sóhaj. Lassan kezdtem el mozgatni fejemet egész hosszán, míg meg nem éreztem, hogy teljes egészében megfeszült és el nem ment a nevemet kiáltva. Annyira szexi volt, hogy majdnem én is elmentem tőle, de még muszáj volt tartanom magam. Minden cseppjét lenyeltem élvezetének, majd felhajolva hozzá megcsókoltam.

   Úgy éreztem, hogy eleget kínoztam. A telefonomat kikapcsoltam, majd visszatértem Yi Fanhoz, aki még mindig hátra vetett fejjel kapkodta a levegőt. Eloldoztam a kezeit, de ekkor olyan erővel vetette rám magát, hogy hanyatt estünk a padlóra. Én csak kikerekedett szemekkel bámultam rá, míg ő mosolyogva fürkészte arcomat.

   - Most én jövök. – felelte pajkosan, majd egy lágy csókot nyomott számra, amitől megremegtem. Az ölébe kapott és felfektetett az ágyra. Lassan komótosan csókolt. Mikor végzett, áttért a nyakamra, amit meg is szívott néhány helyen. Ezzel kis foltokat hagyva rajta.

   Lassan végig simított mellkasomtól egészen az alhasamig, majd mellbimbóimat kezdte izgatni a nyelvével és a kezével. Mikor megunta, áttért a hasamra. Nyelvével apró köröket rajzolt végig, majd hirtelen belenyalt köldökömbe, amitől muszáj volt felnyögnöm. Csípőmet előre lendítettem, ezzel megkönnyítve Yi Fan dolgát. Nyelvével végig nyalt a bokszerem vonalán, ezzel is kínozva engem. Majd kibújtatott az anyagból és egyből ajkai közé vette szerszámomat. Az élvezet hatására hátravetettem fejemet és úgy nyögdécseltem. Nem telt el sok idő, el is élveztem Kris ajkai közé. Tudtam, hogy ő még mind áll, ezért egy hirtelen mozdulattal lelöktem magamról és minden előkészítés nélkül ültem rá merevedésére. Egyikőnk torkából sem jött ki hang. Hallottam, ahogy Kris lassan kifújja a bent rekedt levegőjét és csukott szemmel próbálja lenyugtatni magát. Ami engem illett… Egész jól bírtam. Persze feszített, de egy idő múlva már csak a színtiszta élvezet maradt meg bennem, így hát felbátorodva kezdtem el lovagolni Krisen. Ő a kezével közrefogta csípőmet, hogy segítsen a mozgásban. Mikor már úgy éreztem, hogy elmegyek, Kris - mintha csak tudta volna - kezét férfiasságomra vezette és elkezdte mozgatni rajta markát. Nem telt el sok idő, szinte egyszerre élveztünk el egymás nevét nyögve.

   Fáradtan borultam rá Krisre, aki csak mosolyogva csukott szemmel kapkodta a levegőt. Mikor már sikerült kicsit lenyugodnunk, legurultam Yi Fanról és az oldalamra fordulva néztem őt. Ő is rám kapta tekintetét, majd elmosolyodott és eltűrt egy tincset a szememből.

   - LuHan… Ez volt életem legszebb ajándéka. Nagyon szeretlek. Köszönöm… - mondta és mintha meg lett volna hatódva. Vagy csak én láttam rosszul?

   - Szívesen. Örülök, hogy tetszett… - mosolyodtam el szégyenlősen, majd hozzábújtam. Karjait körém fonta és úgy ért el minket az álom.

    Kris… annyira szeretlek, hogy arra nincsenek szavak.