17.fejezet

Kris POV

Másnap reggel, mikor kinyitottam a szemem, az égvilágon semmi kedvem nem volt, suliba menni. Magamra húztam a takarót, a kanapén, és próbáltam visszaaludni, de Suho nem engedte. Leráncigálta rólam a takarót, és a fürdőbe lökött. Semmi kedvem nem volt, összeveszni vele, pedig szívesen tettem volna, de mivel tegnap miattam mondta le a randit Chennel, sokkal tartoztam neki. Nem is kevéssel.

Mikor a tükörben megpillantottam az arcomat, ugrottam egyet ijedtemben. Halálsápadt bőr, karikás, vörös szemek. Ez nem én voltam. Mintha halott lettem volna. Gyorsan beálltam a zuhany alá, lefürödtem, majd jó alaposan megmostam az arcomat, hogy ne legyen vörös annyira a szemem. Felöltöztem és valamilyen oknál fogva eszembe jutott LuHan. Nem tudtam, hogyan, de sikeresen idegessé tett. A törülközőt a földre vágtam és elfojtottam magamban egy káromkodást. Miért kellett összevesznünk? Miért rajta vezettem le a dühömet? A fenébe is! Mekkora egy marha vagyok! Egy idióta!

Suhoval elindultunk a suliba, nem beszéltünk egy szót sem, végig azon járt a fejem, vajon mi lesz most LuHannal és velem. Bocsánatot kell kérnem tőle. Az én hibám volt. Meg kell keresnem, amint a suliba érek. Épp ballagtam LuHan osztálya felé mikor Chenbe botlottam, útközben.

- Szia Chen! Nem tudod, hol találom LuHant? –kérdeztem tőle.

- Szia! Nem jött még be, vagyis én eddig nem láttam, de általában ilyenkor már bent szokott lenni. Miért történt valami köztetek? –kérdezte kíváncsian.

- Tegnap kissé összekaptunk, de majd megoldom. –mondtam, miközben megvakartam a tarkómat –Jah, és sajnálom, hogy tegnap Suho, miattam mondta le a randitokat.

- Nem történt semmi. –mondta mosolyogva –Szerintem mind így tettünk volna a helyében. –pirult el.

- Igazad van. Köszi. –mosolyodtam el és visszamentem a termembe. Szóval még nincs bent, majd a valamelyik szünetben megnézem.

Az órák valami hihetetlenül lassan teltek. Azt hittem ott fogok megöregedni. Mikor a csengő megszólalt az ebédszünetet jelezve, és a tanár is kiment, rögtön LuHan terméhez rohantam, de nem találtam. Chen felvilágosított, hogy nem jött suliba, az édesanya szerint, nem érezte jól magát. Én tudtam, hogy nem ez az ok, amiért nem jött. Hanem én. Mekkora egy idióta vagyok.

Mennyi az idő? Most van dél. Még lenne két órám vagy egy, már nem tudom, de semmi kedvem volt hozzá. Beszélnem kell, most azonnal LuHannal. Visszarohantam Suhohoz, megkértem, mondja meg a tanárnak, hogy rosszul voltam és hazamentem. Suho, értette, miért akarok ennyire elmenni, rám mosolygott, biztatóan bólintott egyet és már lökött is ki a padból, hogy siessek. Köszönés kép, rá mosolyogtam és már rohantam is LuHanhoz. Rohanva tettem meg az egész utat, ami nem kis táv. Azt hittem kiköpöm a tüdőmet, mikor végre megálltam.

Lihegve vettem a levegőt, a combomra támaszkodtam, hogy ne essek össze és mikor sikeresen összeszedtem magamat, a bejárati ajtó elé álltam és megnyomtam a csengőt. Nem tudtam mit fogok mondani, de majd jönni fognak a szavak, amint megpillantom.

Nem jött senki. Így megnyomtam még egyszer, majd még egyszer. Szinte rajta tartottam az ujjamat a csengőn, mikor hirtelen kivágódott előttem az ajtó.

Kikerekedett szemmel pillantottam az előttem álló LuHanra, aki először idegesen, majd meglepetten nézett rám. Sejtettem, hogy nem rám fog számítani. Erőteljesen pislogni kezdett, majd mikor felfogta, hogy ott álltam előtte, be akarta csukni előttem az ajtót, de megelőztem. Beléptem az ajtót és magam mögött becsuktam az ajtót. Egy pillanat alatt ledobtam táskámat a földre és szorosan magamhoz öleltem, az én kis Bambimat. Éreztem, hogy ki akar szabadulni az ölelésből, de nem hagyom.

- Sajnálom LuHan! Annyira sajnálom! Nem akartam veled kiabálni és erőszakoskodni, de annyira mérges voltam a szüleimre mindazért, amit tettek velem, hogy már nem bírtam. Tudom, hogy ez nem mentség és nem is értem, hogy miért kérem, hogy megbocsáss… De könyörgöm! Én nem bírnám elviselni, ha te is utálnál, mert… - itt elhalkult és mintha megremegett volna a hangom. - Mert szeretlek! –mondtam ki azt a szót, amit már tegnap kellett volna. Könyörgőm Bambi, hidd el, amit az előbb mondtam, mert nem hazudtam.

Kezét a mellkasomra tette és a szemembe nézett. Könyörgőm, higgy nekem! Szeretlek! Megbántam, amit tegnap mondtam! Nem gondoltam komolyan! Nem rajtad kellett volna levezetnem a dühömet! Ne utálj te is! Könyörgőm! Éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe, de nem érdekelt, hogy is nézek ki, csak Bambi számított.

Megfogta arcomat és törölni kezdte a könnyeimet, én meg csak szipogtam. Remek! Nagyon jó vagy! Szorosabban öleltem magamhoz, mire csak elmosolyodott és megcsókolt. Egy pillanat kellett, ahhoz, hogy felfogjam mi is történt, de rögtön viszonoztam csókját.

Mikor elváltam tőle, szemébe néztem és vártam a válaszát.

- Én is szeretlek téged! –amint ezt kimondta, elmosolyodtam és megcsókoltam.

Hihetetlenül boldog voltam! Kezemet egyből fenekére raktam és kissé megemeltem, hogy lábát fonja derekam köré. Nem tétlenkedett, egyből megtette. Nagyon boldog voltam! Ezekre a szavakra vártam!

Mikor Bambi lábai derekam körül voltak, és átkarolta nyakamat, elindultam vele a szobájába. Miközben szedtem a lépcsőfokokat, nyelvemet a szájába tuszkoltam. Nem tudom, hogy voltam képes feljönni vele lépcsőn, de valahogy sikerült. Amikor az ajtajához értem, könyökömmel kinyitottam, mert egy pillanatra sem akartam elengedni kezemmel. Lábammal berúgtam az ajtót, majd az ágyhoz mentem. El sem hiszem, hogy ezt tesszük! Ráfektettem az ágyra, feléje másztam, kezemmel fejem mellett támaszkodtam meg, és csókoltam. Nem mondhatom, azt, hogy nem volt rám ez a csók semmilyen hatással, mert elégé szorítani kezdett a nadrágom.

Hirtelen LuHan csípőjét ágyékomnak lökte, mire mind a ketten belenyögtünk a csókba. Istenem LuHan! Nem hittem el, hogy ő is már ennyitől felizgult.

Elváltam ajkától és nyakára tértem rá. Először csókokkal borítottam el érzékeny bőrét, minden egyes érintésre nyögött egyet és ez tetszet. Tetszett, hogy ezt hozom ki belőle. Majd nyelvem vette át ajkam szerepét, és kényeztettem, ahol lehetett nyakán. Néha, nem bírtam magammal és beleharaptam gyönyörű bőrébe, mire mindig felnyögött. Imádtam.

Abbahagytam nyaka kényeztetését, és komolya tekintettel néztem rá.

- L- LuHan! Akarlak! Nagyon is. Megengeded? – hangom eléggé rekedtes volt és meg is köszörültem torkát a mondataim között. Miért félek ennyire?

Válaszképp csak fellökte csípőjét, ezzel egy hangos nyögést kiváltva belőle. LuHan! Te megölsz!

- Biztos, hogy… - kérdeztem, de már nem bírtam magammal.

- Ennyire biztos még soha nem voltam semmiben. – vágott szavamba és lehúzott magához egy csókra, amit egyből viszonoztam.

Nem hittem el! Ezek a szavak! Tényleg kimondta őket?!

Szinte belepréseltem az ágyba, miközben csókoltam. Nagyon boldoggá tett! Csókoltam annyi ideig, ameddig lehetett, mert nem akartam elengedni! Megragadtam mind a két lábát, derekam köré tekertem őket és felültem, miközben őt az ölembe tettem. Karját nyakam köré fonta és úgy húzott magához. Annyira kívántam őt, hogy akaratlanul beleharaptam alsó ajkába, mire felnyögött, de ezt aztán vissza is adta nekem. Muszáj volt elmosolyodnom. Annyira szeretem! Imádom!

Elérte azt a hatást, mint tegnap előtt. Nem tudom ő mennyire emlékszik rá, de én minden pillanatára.

Erősen megszorítottam csípőjét és húztam magamhoz. Egyre szenvedélyesebben csókoltam, míg nyelvemet el nem indítottam ajka felé. Mikor ajkához ért a nyelvem, rögtön folytathatta útját a szájába. Nyelvét egy pillanat alatt a birtokom alá vontam. Belemarkolt hajamba, szinte tépte, de nem törődtem vele. Kezemet oldalára helyeztem és simogatni kezdtem.

Ahogy sejtettem. Tökéletes az alakja. A ruhái alatt is kivettem tökéletes testét, de már tudom, ruha nélkül is olyan. Kezét levette nyakamról és mellkasomon kezdett el fel s alá járkálni. Beleborzongtam az érzésbe, de mindennél jobban akartam a folytatást. Kissé erőteljesebben simogattam meg oldalát, mire ő belemarkolt a pólómba, így kissé a bőrömet is húzta. Mind a ketten felnyögtünk.

Ujjaim meg találták pólója szegélyét és nadrágja kezdetét. Benyúltam a pólója alá és megéreztem, puha és selymes bőrét. Tudtam, hogy ilyen lesz. Biztos voltam benne. Végig simítottam hasán, majd derekán, megtaláltam a feneke felett a két kis bemélyedést, melyek nagyon aranyosak. Most már tudom, hogy néznek és ettől csak még izgatóbb.

Érzem, amint combját kissé összeszorítja, de mivel én az útját álltam, nem járt sikerrel, erre mind a ketten felnyögtünk, mert nem nyugalmi állapotban voltunk. Elkezdtem lassan felfelé húzni pólóját a szegélyénél fogva, és mikor a hóna aljához értem, készségesen felemelte a kezét, egy pillanatra elvált ajkamtól, de mikor a pólót épp hajítottam el, rögtön visszatapasztotta a megfelelő helyre ajkát. Kezemet most már meztelen felsőtestén mozgattam fel s le. Mennyire tökéletes. Hasa gyönyörűen kidolgozva, nem kockás, de határozottan izmos. Hátán is feszültek az izmok, karja is nagyon erős.

Egy pillanatig sem tétlenkedett, megfogta pólóm végét és elkezdte felfelé húzni. Mikor hónom aljához ért, felemeltem a kezemet, elváltam ajkától hagytam, had húzza le rólam a pólót. Amikor már a kezem szabad volt, megragadtam felsőtestét és ledöntöttem az ágyra, miközben erőteljesen megcsókoltam.

Visszacsókolt, de már nem bírtam magammal. Ajkamat levezettem nyakára és csókolgatni kezdtem, miközben kezemmel oldalát simogattam. Az a selymes bőr. Imádom és fogom is! Nyelvem hegyét végig húztam nyaka teljes hosszán, mire felsóhajtott és megborzongott az érzéstől. Fejét hátra vetette és úgy sóhajtott vagy nyögött fel minden érintéstől.

Édes. Ajkamat levezettem nyakáról felsőtestére. Fokozatosan haladtam lefelé. Itt-ott elidőzve kiss. Minden egyes porcikáját érezni akartam és magaménak tudni. Egyre lejjebb haladtam és elérkeztem egyik mellbimbójához. Éreztem, ahogy megemelte kissé a csípőjét, de ott még nem tartottunk. Nem akartam elsietni semmit. Kezemet lassan rátettem és simogatni kezdtem bimbóját, mire felnyögött. Muszáj volt elmosolyodnom, mert tudom, ő sem bírja már. De nem akarom elsietni a dolgokat. Rendesen meg akartam csinálni. Nem csak egy éjszakát akarok vele, hanem rengeteget. Minden éjt vele akarok tölteni, mostantól.

Kezem után, lágy csókot hintettem mellbimbójára, melytől erősem megmarkolta a lepedőt, magam mellett. Lassan haladtam tovább, egyre lejjebb. Minden egyes kockáját, melyek nem látszódtak végig csókoltam és rajzoltam kezemmel vagy ajkammal. Minden érintésemre, felnyögött, felsóhajtott, vagy erősebben szorította a lepedőt.

Elértem alhasára és egy pillanatra megtorpantam. Végignéztem, az én gyönyörű Bambimon és gondolkodni próbáltam. Biztos jó ötlet ez? Félnék, hogy nem merem megtenni? Felpillantottam arcára és észrevettem, hogy ő is néz. Kérdően néztem rá, mire rám parancsolt.

- Abba ne hagyd most! –mondta és teljesen elvörösödött az arca. Meghökkentem a parancsoló hangnemére, de tetszett. Felcsúsztam hozzá, hogy megcsókoljam, mire erőteljesen belemarkolt hajamba és úgy húzott magához. Párszor nekem lökte csípőjét, ezzel is éreztetve, hogy mennyire akar. Nem tagadhattam, hogy én is akarom, de mégis féltem. Nem akartam fájdalmat okozni neki. Nem tudtam, hogy neki volt-e már valaki rajtam kívül. Rajtam kívül is csókolt-e már valaki, ezeket az ajkakat. Vagy a testét. Vagy… Belegondolni sem mertem.

Leküzdöttem minden félelmemet és kétségemet, és elindultam ugyanazon az úton, mint az előbb. Nyakát nagyon sokáig cirógattam talán túl sokáig is, mert már Lulunak kellett lefelé tolni, hogy előrébb jussunk. De én nagyon szerettem a nyakát. Annyira érzékeny ott.

Eljutottam a felsőtestére, ott is bejártam a már jól ismert utat. Fokozatosan haladtam lefelé, egyre lejjebb és lejjebb, mígnem elértem az ismételten ijesztő ponthoz. Nem az, hogy ijesztő, csak… annyira furcsa. Eddig csak lányokkal voltam együtt, és akkor sosem éreztem ilyet. Mondjuk, tényleg annyi különbség van, hogy LuHan fiú, de akkor is.

Egy pillanatra elvettem ajkamat hasára, vettem egy mély levegőt, először kezemmel cirógatni kezdtem a csípőcsontját, végig húztam ujjamat a nadrágja szegélyén, majd megettem, azt, amit kellett. Lassan elkezdtem nadrágját lefelé húzni, miközben a nem kis problémán áthúztam, figyelve, hogy érjek hozzá mielőtt LuHan felüvölt. Mikor lehúztam róla, lábát kezdtem el kényeztetni. Kezemmel végig simítottam lábfején, simogattam, majd feljebb haladva a térdhajlatánál többet elidőzve cirógattam, végül a combjához értem, ahol is inkább a belső részét vettem kezelés alá.

Mikor azt a puha bőrt megérintettem, LuHan izma megfeszült és a fogait összeszorítva vette a levegőt. Elmosolyodtam és először combja felső részére, hintettem egy csókot, majd a belső részre, mire érzékeltem, ahogy a paplant erősen markolta és felnyögött. Nem bírtam ki, egy halk kuncogás nélkül.

Ismételten felkúsztam hozzá egy csókra. Imádom ajkát. Itt is elidőztem egy kis ideig, míg arcomat megragadva nem tolt le nyakára, és elindultam lefelé. Megint nem tudom milyen oknál fogva, de elidőztem nyakánál. Kezemmel végig oldalát és felsőtestét kényeztettem, és néha lábfejemet végighúztam lábán. Halk, majd egyre hangosabb sóhajtások hagyták el ajkát. Csípőjét vagy öntudatlanul, de szerintem inkább tudatosan tolja nekem. Nem bírtam ki néha egy kisebb nyögés, de volt, hogy fel kellett szisszennem, mert ez őrjítő volt. Ez a kín borzalmas, de tudtam ennél csak jobb lesz.

Kezét egyre gyakrabban vetette be ellenem, végig hátamat cirógatta, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt, míg el nem jutott fenekemhez, amibe nem gyengén belemarkolt. Egy gonosz mosolyt küldtem felé, mire csak kihívóan rám vigyorgott és egy csókra hívott. Kezét átvezette mellkasomra és ott kezdett el kényeztetni. Ajkát nem hagytam el egy pillanatra sem, nem akartam semmit sem elmulasztani. Kezét levitte alhasamra és a csípőmet simogatta, nem mondhatom, hogy ettől az érintéstől nem jöttem még jobban izgalomba. Elkezdte kigombolni a farmeromat, majd lehúzta a sliccét is, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat. Erre elmosolyodott és lefelé kezdte tolni a nadrágomat. A végén már megragadtam a farmert és lerángattam magamról. Nem bírtam azt a lassúságot, amit Lulu végzett.

Mikor a farmert elhajítottam, ki tudja hova, visszamásztam Lulura és egy erőteljes és vad csókba vezettem bele. Készségesen viszonozta, lábát felhúzta, melyet simogatni kezdtem, keze végig hátamat simogatta vagy karomat markolászta, vagy épp fenekemet, amit már csak egy fekete boxer takart.

Képtelenség, hogy én most tényleg ezt teszem, tettem eddig vele. Suho még a suliban ül, én meg? Ez túl abszurd. Ilyen nem létezik. Biztos csak álmodok. Igen, ez egy álom! Biztos, Suhonál fogok felébredni.

De ekkor Bambi erőteljesen húzott magához és valamiért, sikeresen elfelejtette velem, a kétségeimet. Ez tényleg nem álom. Ez a valóság.

- Szeretlek! –mondta bele a számba. Istenem! Mennyire is imádom ezt hallani az ajkaiból!

- Én is szeretlek Bambi! –suttogtam az ajkaiba, és szorosan magamhoz húztam.

Lefelé vettem az irányt ajkammal és eljutottam a fehér boxer szegélyéig. Most kellett megtennem. Felegyenesedtem. Megfogtam csípőjénél a szélét és elkezdtem lefelé húzni. Figyeltem Lulu arcát, milyen reakciókat váltok ki belőle. Erősen megmarkolta a lepedőt, összeszorított foggal vette a levegőt és mikor lehúztam róla a boxert, megkönnyebbülten sóhajtott fel. Elhajítottam a lehető legmesszebb, de lehet rossz ötlet volt. Végig néztem az elém táruló látványra és kikerekedett a szemem.

LuHan teste tökéletes és nem csak a felsőtestéről beszélek. A nem kis probléma –ami nekem is volt/van/lesz- kissé szembe ötlő. Rápillantottam arcára, ami szinte olyan vörös volt, mint a paradicsom.

- Kis Paradicsomom. –mondtam kuncogva. Hirtelen felült és belebokszolt mellkasomba.

- Ez nem vicces. –mondta zavarodottan és lesütötte a szemét.

- Aranyos vagy, mikor elpirulsz. –mondtam sejtelemes mosollyal az arcomon, megfogtam arcát és megcsókoltam. Kezét egyből nyakam köré fonta, én meg ledöntöttem az ágyra, mosollyal az arcomon.

Ugyanazt elkezdem újra és újra, mígnem LuHan egy határozott mozdulattal meg nem ragadta az arcomat.

- Meddig akarsz még kínozni? –kérdezte, én meg kikerekedett szemmel néztem rá.

Elmosolyodtam, felálltam az ágyról, mire kérdően nézett rám. Sejtelemesen elmosolyodtam és lerántottam magamról a boxert. Ott álltam előtte anyaszült meztelenül, ő meg az ágyban feküdt. Figyeltem, ahogy végig néz rajtam és mikor a Kis Krishez ért, még vörösebb volt az arca, mint eddig. Vigyorognom kellett a reakcióján. Visszamásztam fölé és megcsókoltam. Innen már nincs visszaút.

Nem volt valami jó ötlet teljesen erőből ledönteni, mert mind a ketten felnyögtünk. Úgy éreztem, most már tényleg meg kell tennem, mert ha nem akkor meghalok. Innen jött a dolog nehezebbik része. Felemelkedtem és sóhajtottam egyet. Ez nehéz lesz. Próbáltam higgadt maradni, remélem, nem fogok elrontani semmit és nem okozok fájdalmat.

Annyit tudok, hogyan kell… Úristen! Milyen hülyén hangzik! Tudom, hogy fog zajlani, de mégis belegondolni, hogy én oda, be… abba… a pici… Képtelenség! Ebből semmi jó nem fog kisülni! Mondjuk sajnos –de mondhatom ezt szerencsének is- Suho tegnap elmesélte, pontosan hogyan is zajlik ez az egész. Mit kell tennem, hogy ne okozzak fájdalmat. Hogyan izgathatom fel jobban. Volt egy sejtésem, hogy ezt ő Chennel kipróbálta már. Belegondolni sem mertem, ezek mit csináltak már az első alkalomkor, vagy lehet épp most is… Miért gondoltam én most Suhora!? LuHanra kellett most koncentrálnom, nem másra.

Végig simítottam arcán, mire elmosolyodott, majd nyakán húztam végig az ujjam, aztán rá mellkasára, tenyeremet végig húztam hasán, mire halk kuncogásba kezdet –ezt meg kell jegyeznem, itt csikis- és rátértem lábára. Lábfejétől felfelé haladtam. Belső combját sokáig simogattam és fokozatosan tártam széjjel a lábát. Belegondolni sem mertem, hogy én most tényleg meg fogom tenni. Vele. Épp rávenném magam mikor Lulu rápillantott. Ne merd azt mondani, hogy álljak le, mert nem fogok! Innen nincs visszaút!

- Van… a fiókban… -mondta suttogva –óvszer és… síkosító… -mondta és kezét a szája elé tette.

Pislogtam egy párat, mire felfogtam mit is mondott, erre csak elmosolyodott. Tényleg! Ezt el is felejtettem! Mekkora egy hülye vagyok! Ő tart itthon ilyet? Mosollyal az arcomon megcsókoltam és a fiókhoz mentem. Mondjuk kissé nehézkes volt, ilyen állapotban végig sétálni a szobája, egyik végéből a másikhoz. Miért nem lehetne az éjjeliszekrény fiókjában? Megkerestem, amiket mondott. Meglepetésemre, egy egész doboz óvszert és két-három tubus síkosítót találtam. Megfordultam, és kérdően tekintettem rá, mire csal elvigyorodott és elvörösödött.

Visszasétáltam hozzá, ami ismételten egy kínszenvedés volt. Őszintén megvallom, legszívesebben csak leültem volna az ágyszélére és gyönyörködtem volna a látványában, de tudom, rég halott lennék. Letettem a síkosítót és az óvszert az ágyra, és föléje tornyosultam. Megcsókoltam, miközben ő szétnyitotta a lábát, én meg közéfeküdtem. Erősen húzta a hajamat és mikor véletlenül megmozdítottam a csípőmet, elvált ajkamtól és felnyögött. Elvigyorodtam, majd felegyenesedtem, és LuHan tette kényelmesebb pózba magát. Igen most jön a legnehezebb. Vagy nem. Félek, hogy fájdalmat okozok. Nem akarok. Félek. Féltem. Felnéztem rá, és próbáltam szemében félelmet keresni, de nem volt ott semmi, a szerelmen kívül. Semmiféleképpen hagyhattuk abba, mert abba beleőrülnék.

- Ó-óvatos leszek, jó? –mondta zavarodottan. A francba! Miért vagyok ilyen? Erre ő csak bólintott. Elővettem a síkosítót és nyomtam egy keveset az ujjamra. Még egyszer felpillantottam LuHanra, hátha meggondolja magát, de nem. Lehunyt szemmel várta a folytatást. Valamiért azt érzem, ez neki nem az első.

- Lazulj el… akkor jobb lesz… -persze nekem.

Ujjamat a bejáratához tettem és elkezdtem bekenni. LuHan felszisszent, gondoltam, mert hideg az anyag, majd mikor ingerelni kezdtem a bejáratot, sóhajtozni kezdett. Másik kezemet mellkasára, oldalára és alhasára vezettem, hogy azért valami kellemeset is érezzen. Mikor azt éreztem, most már jöhet a következő lépés középső ujjamat beléje vezettem, mire fogait összeszorítva felszisszent. Gondoltam, nem lehet valami kellemes, így megcsókoltam homlokát, majd halántékát, hátha könnyebben elfogadni az új érzést.

- Fáj?

- Nem… -mondta –Csak furcsa… -mosolyodott el. Szóval mégis az első?

Megmozdítottam benne ujjamat, vigyázva, ne okozzak fájdalmat. Mikor azt éreztem, vagyis könyörgő sóhajok hagyták el ajkát, akkor mutatóujjam csatlakozott másik ujjamhoz, mire felszisszent, a kisebb fájdalomtól. Megálltam és vártam, a jelzésére, hogy mehetek tovább. Mikor rám mosolyogott és egy kicsit biccentett lassan elkezdtem mozgatni benne mind a két ujjamat, hogy jobban tágítsam. Erre erősem megmarkolta karomat és már éppen azon voltam, hogy abbahagyjam mire, szerelmesen rám mosolygott és a szemében egyetlen szót tudtam kiolvasni. Szeretlek. Nekem ennél több nem kellett. Miközben ujjaimat mozgattam benne, másik kezemmel arcát simogattam, vagy mellkasát és egy-egy csókot hintettem homlokára, halántékára, vagy épp ajkára, ezzel is elterelve a gondolatát, arról, hogy valami… khm… mozog benne. Bele gondolni sem tudtam, hogy én tényleg… képtelenség.

Mikor egészen jó bírta, csatlakozott harmadik ujjam is, mire olyan erősen megszorította karomat, hogy azt hittem, el fogja törni a csontomat. Hozzá hajoltam és megcsókoltam. Próbáltam elvenni tőle ezt a kellemetlen érzést, és valami kellemes érzéssel helyettesíteni azt.

Mikor elváltam tőle és már nem markolta erősen karomat, kinyitotta a szemét, csak a szerelmét láttam benne. Szeret engem. Ennél több nem kellett. Mikor éreztem, hogy ellazult három ujjammal kezdtem el tágítani, a síkosító eléggé sokat segítet, ha nem lett volna, ha LuHannak nem lett volna, akkor biztos itt időznénk egy ideig, abba pedig mind a ketten beleőrülnénk. Elmosolyodtam, mikor már élvezte, ahogy ujjaim benne mozogtak, lassan kihúztam belőle, mire kiszakadt belőle egy sóhaj. Ez a sóhaj olyan volt, mintha visszakívánná őket. Elmosolyodtam, megfogtam a mellettem fekvő óvszert, fogammal kibontottam, majd magamra húztam. Mikor LuHanra tekintettem, észrevettem, hogy figyelt, és ettől elpirultam. Kinyitottam a síkosítót és Kis Krisre kentem, majd a maradékot ismét LuHan bejáratához, mire felsóhajtott.

Ránéztem, kérdően, mire csak bólintott, ezzel jelezte, hogy nem állunk meg.

Vettem egy mély levegőt, elhelyezkedtem lábai közt és végig gondoltam, mit is mondott nekem Suho. Azt mondta, első alkalomra inkább… khm… nekem háttal érdemes. Lehet úgy nem fájdalmasabb, de akkor nem látom az arcát. Nem akartam fájdalmat okozni neki, most mit tegyek? LuHanra tévedt a tekintettem, aki figyelmesen várta, mit is fogok most tenni.

Kezemet válla mellé helyeztem, egyik kezét megfogtam, jeleztem neki, hogy itt vagyok és nem fogom itt hagyni. Megcsókoltam és mikor készen álltunk, végig a szemébe nézve hatoltam bele, de csak egy kicsit.

Éreztem, mennyire szűk és forró, elképesztő érzés volt, de amikor meghallottam Lulu hangját megdermedtem és aggódva tekintettem rá. A kezemet, majdnem eltörte, oly erővel szorította. Belegondolni abba, ami nekem a gyönyörrel ér fel, neki ekkora kín, borzalmas. Szemét erősen összeszorította és kicsordult onnan egy könnycsepp. Csókokkal halmoztam el arcát, el akartam terelni a gondolatát, de nem ment. Végül lágyan megcsókoltam hátha sikerül elterelni a gondokat, de nem ment.

Végül egy kis idő elteltével kinyitotta a szemét, bocsánatkérősen néztem rá, épp mondani akartam neki, hogy én nem akartam, mire csak megsimogatta arcomat, elmosolyodott és egy csókot hintett ajkamra. Aggódva fürkésztem az arcát, mire bólintott, jelezte, hogy folytathatom. Nem szívesen folytattam, mert látni, hogy ekkora fájdalmat okoztam neki, teljesen elvette a kedvem. De mikor a szemébe néztem, nem láttam a fájdalom, a megbánás, a szomorúság jeleit. Talán ez adta meg a löketett, hogy itt most nem állhatok meg.

Megmozdítottam a csípőmet, mire megint fájdalmat érzett, de nem annyira, mint az elsőnél. Utáltam magamat, mert fájdalmat okoztam neki, szörnyen éreztem magamat, mert amit én élvezek, az neki fáj. Egy beljebb hatoltam, mire már teljesen benne voltam és erre Lulu felnyögött. Hangosan lihegett, és úgy nézett rám, mintha az előbb semmi fájdalmat nem érzett volna.

Lassan mozogni kezdtem, hogy még véletlenül se okozzak neki fájdalmat. De most úgy tűnt Lulunak ez tényleg nem az első, mivel eléggé gyorsan felvette a ritmust, mindkét karjával átkarolta nyakamat, majd lábával is és elkezdte csípőjét mozgatni. Egyre hevesebb lett a tempónk, alig tudtam a szemébe nézni, mert fejét hátravetve, vonaglott alattam, miközben fejét hátravetette, hangosan nyögött, miközben kezével hátamat simogatta, vagyis inkább markolta. Mikor éppen olyan szögben löktem, úgy tűnik megtaláltam Lulu érzékeny pontját, a gyönyörtől felsikított, és ezzel egy lépéssel előrébb vitt az orgazmushoz.

Szép lesz holnapra a hátam. Mondjuk, ezt ő is elmondhatja majd a nyakáról. Annyira jól esett, hogy én okozhattam neki ezt az örömöt, leírhatatlan.

Mikor éreztem, hogy közeledd a csúcshoz, egyik kezemet, mellyel épp nem Bambit öleltem, megfogtam merevedését, és kezdtem kielégíteni. Egyre hangosabb nyögések hagyták el ajkát és éreztem neki már nincs messze a végállomás, de nekem ezektől a hangoktól már épp a végállomásnál járok. Mikor erre gondoltam, épp abban a pillanatban Lulu elélvezet, miközben a nevemet nyögte. Egy pillanattal később követtem őt, és én is a nevét nyögtem, miközben elélveztem.

Az orgazmus utóhullámát átélve, a lehető leglassabb kihúzódtam Luluból, hogy ne fájjon neki. Mikor kint voltam, levettem az óvszert, betekertem egy zsepibe és szerencsére a kuka nem volt messze így belehajítottam, majd LuHanról letöröltem az élvezetét és melléje bújtam. Magamhoz húztam, fejét mellkasomra tette, kezét arca mellett pihentette és egyik lábával átfonta az egyik lábamat. Magunkra húztam a takarót és szorosan öleltem magamhoz. Annyira boldog voltam. Elmosolyodtam és halk kuncogásba kezdtem.

- Mi az? –kérdezte és felemelte fejét. Letekintettem rá megcsókoltam homlokát.

- Semmi. Csak boldog vagyok. –mondtam és megcsókoltam.

- Én is az vagyok. –mondta és elpirult.

- Szeretlek. –mondtam és erőteljesen megcsókoltam.

- Én is szeretek. –mire csak úgy fordult, hogy elmélyítse a csókot. Nagyon boldog voltam. Ezt a napot sosem fogom elfelejteni.

Mikor nagyjából lenyugodtak a kedélyek, mondtam LuHannak, hogy hozok egy kis innivalót, mire csak bólintott. Felkaptam a földről az alsónadrágomat, amit a szoba másik végében találtam meg a farmerommal egyetemben.

Lebandukoltam a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentem, ahol pedig egy ismerősbe botlottam. Megdermedtem az ijedségtől és meg sem tudtam szólalni. Mit mondjak? Basszus!

- Szia Kris! –mondta Min Ah –LuHan hol van?

- Fent és… -mondtam zavarodottan. Mit mondjak? Mondjam el, hogy lefeküdtünk? Basszus!

- Áh… értem. –mondta mosollyal az arcán.

- Mi az, hogy érted? –kérdeztem tőle.

- LuHan oda volt érted. Amikor mesélt rólad, látszott rajta, hogy szeret, csak nem tudta, hogy mondja el, de úgy tűnik… -nézett végig rajtam –már sikerült elmondania. –kezdett el kuncogni. Nem hiszem el! Ez de ciki!

- Hát mondhatjuk, de én mondtam el neki, hogy szeretem. Tegnap összevesztünk, de nem az ő hibája volt, hanem az enyém, mert rajta vezettem le a dühömet, amit nem kellett volna. –mondtam és vakarni kezdtem a tarkómat.

- Értem. De úgy tűnik végül jól sült el a dolog. –kacsintott rám.

- Igen… -mondtam idióta vigyorral az arcomon.

- Akkor én nem is zavarok, csak hazaugrottam, hogy ránézzek, hogy van, de úgy tűnik, nem kell aggódnom. –mosolyodott el- Ha bármikor itt akarsz aludni, csak nyugodtan, de ne menjen ez a jegyeitek rovására.

- Értettem. És köszönöm. –mosolyodtam el.

- Nincs mit. Most már te is a családhoz tartozol. –mondta és megpuszilta az arcomat, majd el is ment. Ott álltam a konyhában, majd végül erőt vettem magamon, hogy a hűtőhöz menjek és kivegyek egy narancslevet. Kiöntöttem két pohárba, majd elindultam felfelé. Végig Min Ah, szavai jártak a fejemben. A családhoz tatozol. Sosem mondott még nekem senki ilyet. Ez jól esett. Mikor kinyitottam az ajtót, azt hittem ott esek össze helyben.

Kis Bambim. Mérhetetlenül szeretlek.