Egy teljesen átlagos napnak indult a mai. Aha,
majdnem. De nem kell így rohanni. Csak szép lassan. Akkor kezdjük is a
legelején. Egyszerű családban nevelkedtem. A szüleimmel a kapcsolatom mindig jó
volt. Sohasem mondták meg, hogy mit tegyek és mit ne, amiért őszintén hálás
voltam/vagyok nekik. Mindig is szerettem suliba járni, a jegyeim a tantárgyaktól
függöttek, mégis, inkább a társaság végett szerettem bejárni.
Az egyik nap
az osztályfőnök megkért, hogy vigyek el néhány papírt a dirinek. A gond csak az
volt, hogy az a ”néhány” papír nem is volt annyira néhány.
Gyakorlatilag
egy marha nagy stócot varrt a nyakamba, amit vinni nem igazán volt egyszerű, de
mivel szeretek embereknek segíteni, így nem panaszkodtam. Épp a folyosón vittem,
amikor valaki belém jött.
Mindketten a
földön landoltunk a papírokkal egyetemben.
- Jajj, ne
haragudj! Nem direkt volt! – mondta egy nagyon kellemes hang.
Vajon ki ez a
fiú?
Suho POV
Azt hittem,
hogy ez a nap megváltoztatja az életemet. Tizenegynéhány évesen jöttem rá, hogy
meleg vagyok, inkább tizenöt, amikor el is fogadtam. Vagy tizenhat. Mindegy nem
fontos. Amióta tudtam ezt, még a legjobb barátom előtt is titkoltam. A szüleim
tudták és elfogadtak. Mondjuk apám kissé kiakadt és egy napig nem szólt hozzám,
de megbékélt a tudattal. Ez nagyon jól esett. Örültem, hogy ilyen szüleim
vannak.
Épp a suliban
sétáltam az egyik folyóson, hol máshol, mikor hirtelen nekimentem valakinek.
Mind a ketten a földön voltunk és körülöttünk a lapok. Rögtön melléje mentem és
megszólítottam.
- Jajj, ne
haragudj! Nem direkt volt! – mondtam neki és rá pillantottam. Felnézett rám és tekintetünk
találkozott. Sosem láttam még annyira igéző szemet, mint az övé. Kitudja, lehet
percekig bámultam, mert kicsit későn reagáltam szavaira.
- Semmi baj.
– mondta mosolyogva és elkezdte összeszedni a papírokat – Én sem néztem a lábam
elé. Így nem a te hibád.
Elkezdtem én
is összeszedni a papírokat és mikor mind a kettőnk keze tele volt, felálltunk
és felajánlottam neki a segítségemet. Gyönyörű mosollyal köszönte meg és
haladtunk, gondolom a diri szobájába.
- Köszönöm,
hogy segítesz. – mondta és közel hajolt arcomhoz. Teljesen kikerekedett a
szemem, ettől a közelségtől.
- Szívesen.
– mosolyodtam el.
Mikor a diri
szobájához értünk odaadtam neki a papírokat és megvártam, míg leadta őket.
Istenem! Ilyen
nincs! Tényleg létezik szerelem első látásra? Mert akkor velem megtörtént!
Bárcsak tudnám
ki vagy!
Chen POV
Segített
felszedni a lapokat. Ez nagyon kedves gesztus volt tőle. Majd azt is felajánlotta,
hogy segít elvinni a dirihez. Egyszerűen annyira aranyos ez a srác, hogy
nincsenek rá szavak, ráadásul még az illata is finom volt.
Na jó, ez egy
kicsit talán betegesen hangzik, de attól még így van. Mikor az igazgató szobájához
értünk, azt mondta, hogy megvár, amíg végzek. Egy tízes skálán mennyire lehet
aranyos valaki? Talán tizenegy. Minimum. Szerencsére a diri gyors volt, így már
mehettem is ki újdonsült barátomhoz.
Kíváncsi
vagyok, hogy mi lehet a neve. Csak ne felejtsem el megkérdezni! Miután kiléptem
az irodából, ez a srác már itt is volt előttem.
- Amúgy a
nevem Kim Jongdae. – mosolyogtam rá.
- Az enyém Kim
Joonmyun, de szólíts csak Suhonak. – mutatkozott be és mintha egy kicsit
elpirult volna… Annyira aranyos és helyes! - Mivel már becsöngettek, nincs
kedved ellógni ezt az órát? – kérdeztem tőle nevetve. Remélem, igent mond.
Szívesen beszélgetnék vele suli helyett.
- Rendben van.
Hova menjünk? Nem lenne szerencsés, ha meglátnának minket a tanárok.
- Menjünk a
tetőre! Az mindig nagyon kihalt, nem jár oda a lélek sem. – jutott eszembe az
első ötlet. Nem is vettem észre, de már úton voltunk a tető felé.
Suho ment elöl
a lépcsőn, így tekintetem akaratlanul is fenekére siklott. Szép formás, mit ne
mondjak. A tetőn sok mindenről beszélgettünk, de inkább csak semmiségekről.
Egy furcsa érzés
kerített hatalmába.
Vajon miért érzem
ezt?
Suho POV
Miután kijött
a diritől megtudtam a nevét. Kim Jongdae. De szép is. Vajon becézik valahogy?
Biztos vagyok benne. Felajánlottam, hogy mivel elkezdődtek az órák, lógjuk el
és menjünk fel a tetőre.
A tetőre
haladva, nem tudom miért, de ezt éreztem, hogy nézett. De próbáltam nem venni
róla tudomást. Nagyon helyes, mit ne mondjak. Megüti nálam a tizenkettőt.
Biztos van barátnője, szóval esélyem sincs.
A tetőn szinte
semleges témákról beszélgettünk, de bennem valami elkezdett motoszkálni. Miért
érzem, így magam?
Mikor
megszólalt a kicsöngő, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk. Lesétáltunk, egészen az
osztályáig, ahol megszólaltam. Végre.
- Jongdae…
- Chen. Hívj
Chennek. – mosolyodott el és láttam, amint elpirult kissé. Istenem, de aranyos.
- Chen. – jajj
ezt nem fogom tudni megszokni – Lenne-e kedved, délután elmenni valahova?
– kérdeztem meg félve. Eltelt egy nagyon pici idő, mire válaszolt a kérdésemre.
- Szívesen. De
most én mondom meg hova menjünk. – vigyorgott rám.
- Legyen.
– mosolyodtam el zavaromban. – Akkor a kapu előtt.
- A kapu
előtt.
- Szia.
– mondtam és lassan hátrálni kezdtem.
- Szia.
– mondta és bement az osztályba.
Istenem! Ilyen
nincsen! Találkozni fogok vele! Ez képtelenség!
Miért vagyok
ennyire izgatott?
Chen
POV
Suhoval megbeszéltük, hogy délután
elmegyünk valahova. A kapunál fogunk találkozni. Annyira izgatott vagyok, hogy
azt el sem hiszem.
Annyira helyes és aranyos. Szinte
már alig bírtam megülni a fenekemen az izgalomtól. Vajon hova kéne mennünk?
Valami szuper hely kéne, de mégis legyen komfortos, hogy rendesen tudjunk
beszélni.
Megszólalt az órák végét jelző
csengő és én úgy pattantam fel a helyemről, mintha puskából lőttek volna ki. A
kapuhoz érve konstatáltam, hogy Suho már ott van. Remélem nem kellett sokat
várnia. Olyan menő, ahogy ott áll és bambul kifelé a fejéből.
Akaratlanul is elmosolyodtam és
mikor odaértem hozzá megkocogtattam a vállát, mire kicsit megugrott, de mikor
realizálta, hogy én vagyok, ő is elmosolyodott.
- Akkor mehetünk? – kérdezte még
mindig mosolyogva.
- Persze! Tudok egy nagyon tuti
helyet. – azzal már el is indultunk. Útközben nem beszéltünk sokat, beállt közénk
az a tipikus kínos csönd.
Egy megváltásnak éreztem mire
odaértünk. A hely egy kis kávézó féleség volt. Nagyon hangulatos, sokszor
jártam ide.
Suhoval nagyon jól elvoltunk,
sokat beszélgettünk és nevettünk. Mindig sikerült megnevettetnem és ez valahogy
jó érzéssel töltött el. Mikor már elég sötét volt kint, felajánlottam neki,
hogy hazakísérem, addig is tudtunk legalább beszélgetni. Annyira jól esik a
közelsége.
Még sosem éreztem ilyet eddig senkinél
sem.
Vajon miért van ez?
Suho
POV
Alig bírtam a
seggemen ülni az órákon, amikor arra gondoltam, találkozni fogok vele. Nem
hiszem el. Nem lehetek szerelmes. Ilyen nincsen. Akaratlanul is, de
elvigyorodtam és vártam a csengőt. Még Kris is megjegyezte, valami nincs
rendben velem. Mondtam neki, hogy csak boldog vagyok. Ezzel le is tudtam a
dolgot. Amikor kicsöngettek az óráról, rögtön felpattantam és már rohantam is.
Mikor a bejárathoz értem láttam még nincs ott, így elkezdtem bambulni, míg nem
jön. Hirtelen valaki megkocogtatta a vállamat, mire ugrottam egyet, és rájöttem
Chen az.
Ahova elvitt
egy nagyon hangulatos kávézó. Nagyon hangulatos volt, és a mi kedvünket is meghozta
a beszélgetéshez. Beszélgettünk, nevettünk, remekül éreztem magamat vele. Mikor
besötétedett, felajánlotta, hogy hazakísér és nem ellenkeztem.
Ahogy haladtunk
hozzám, egyre több dolgot tudtam meg róla. Ez nagyon jól esett. Valami mintha
megmozdult volna bennem, mert jól esett a közelsége. Ez lenne a szerelem? Nem.
Mikor
megérkeztünk hozzám, kissé elszomorodtam, mert nem akartam elválni tőle. De úgy
tűnt ő sem. Fel akartam hívni magamhoz, de túl, tolakodónak éreztem, így
mondtam majd másnap találkozunk és esetleg az ebédszünetet együtt tölthetnénk.
Ennek nagyon örültem, hogy örült neki és beleegyezet. Alig bírtam este aludni
az örömtől.
Így telt el két
hét. Nagyon jól éreztem magamat Chennel. Beleszerettem. Szeretem. Inkább
imádom. Ahogy minden alkalommal rám mosolyog, szinte elolvadok a látványától.
Nem tagadhatom, de akartam. Nem is egyszer, de van egy érzésem ő nem érezz így.
Ő csak barátként gondolt rám. Voltak már köztünk, ilyen véletlen dolgok.
Például mikor mind a ketten nyúltunk az ebédünkért, összeért a kezünk, vagy
egymás felé fordulva, szinte összeért az arcunk. Neki talán ezek nem fontosak,
de én ezek hatáséra beleszerettem. Tudom nem kellett volna, de megtörtént. Nem
akartam magamtól eltaszítani, ezért elnyomtam ezeket az érzelmeket.
Előző héten
elmondtam Krisnek, hogy meleg vagyok, és hogy tetszik nekem Chen. Ő rögtön
össze akart hozni vele, de megfenyegettem, ha megteszi, nem állok jót magamért
és megértette. Nagyon örültem, hogy Kris elfogadott. Láttam már olyan
barátokat, akik azért mentek szét, mert az egyikük meleg és én ezt nem akartam.
Nem akartam elhagyni Krist. Ő a legjobb barátom. Azóta eltelt egy hét. Chen és
én rendszeresen beszélgettünk, ebédeltünk együtt és jártunk el délutánonként.
Nagyon aranyos és helyes. Imádom.
Épp kísértem
haza, mert eléggé besötétedett, és mivel tegnap ő kísért haza, most rajtam volt
a sor. Nagyon motoszkált bennem, az érzés, hogy megcsókoljam. Valamiért csak
ere tudtam gondolni. Kissé meglepődtem mikor Chen közel hajolt hozzám.
- Suho, jól
vagy? – kérdezte és még közelebb hajolt. Megijesztett ez a közelség.
- Igen. Miért
kérdezed? – kérdeztem zavarodottan.
- Mert
beszéltem hozzád és nem válaszoltál. – mondta szomorúan.
- Sajnálom,
csak elgondolkodtam. – mondtam és megsimogattam arcát.
Elmosolyodott,
aminek nem tudtam ellenállni. Nem tudom magamat visszafogni. Megfogtam másik
kezemmel is arcát és megcsókoltam.
Lágyan
érintettem ajkamat ajkához és húztam magamhoz. Nem hittem, hogy tényleg megtettem.
Mintha éreztem volna, hogy egy pillanatra visszacsókolt, de szerintem csak
képzelődtem. Mikor ráébredtem mit is teszek, rögtön megszakítottam a csókot és
elrohantam.
Mit tettem?
Chen POV
Már két hét
eltelt, amióta Suhoval elmentünk abba a kávézóba. Azóta egyre furábban éreztem
magam a közelében. Mikor egy-egy apró érintés előfordult közöttünk, bőröm
bizsergett érintése nyomán és úgy éreztem, menten elolvadok. Annyira furcsák
voltak ezek az érzések.
Nem érezném
rosszul magamat, ha meleg lennék, mert sosem ítéltem el őket. Itt van például a
legjobb haverom, LuHan. Neki én segítettem, hogy tisztázni tudja a dolgokat
Krisszel. Szóval nem ítélem el őket. Mióta összehozott bennünket a sors,
rengeteg időt töltöttünk együtt. Boldog vagyok, hogy megismerhettem őt. Kezdtem
egyre jobban azt érezni, hogy nem közömbös számomra. Imádtam, amikor mosolyog,
annyira édes és helyes, hogy legszívesebben leteperném és… Egek Chen! Mikre
gondolsz! Ez beteges, ráadásul ő biztos nem érez irántam semmit, mert ha igen,
azt biztos, hogy észrevettem volna.
Az egyik nap is
ilyen volt. Délután elmentünk a parkba sétálni. Már későre járt az idő, ezért
hazakísért. Boldog voltam, hogy mindig volt rám ideje és foglalkozott velem.
Épp egy filmről beszélgettünk, vagyis beszéltem, mert nem úgy tűnt, mintha
figyelne rám, ami kicsit rosszul esett. Ezért egy kicsit közelebb araszoltam
hozzá és meglengettem előtte a kezem, hogy magamra vonjam a figyelmét.
- Suho, jól
vagy?
- Igen. Miért
kérdezed? – kérdezett vissza és mintha elpirult volna.
- Mert
beszéltem hozzád és nem válaszoltál. – mondtam mérgesen.
- Sajnálom.
Csak elgondolkoztam. – felelte, majd végigsimított arcomon, amire muszáj volt
elmosolyodnom. Aztán már csak azt vettem észre, hogy ajkaival enyéimre tapadt.
Hirtelen azt
sem tudtam mit csináljak. Ösztönösen mozdítottam meg ajkaimat, mire elvált tőlem
és elrohant.
Most ez mi
volt? Miért csókolt meg? És én miért csókoltam vissza?
Másnap a
suliban kicsit tompa voltam. Az agyam sem fogott, inkább csak bambultam ki a
fejemből. LuHan is megjegyezte, hogy furcsa vagyok, ezért mindent elmondtam
neki. Kivéve azt, hogy az illető egy fiú, meg azt is, hogy Suho az, hiszen Kris
lévén már biztos hallott felőle. Ezen a napon történt egy verekedés is, amit ha
jól hallottam Kris produkált ki. És azt is hallottam, hogy LuHanon kapott össze
egy másik sráccal. Így biztos voltam benne, hogy Kris nem ok nélkül esett neki
annak a fiúnak.
Miután kijöttek
az igazgatóiból, összefutottam Suhoval is. Mindketten kerültük a másik tekintetét.
Miután elbúcsúztam LuHanéktól, Suho megkeresett és felmentünk a tetőre. Mindketten
csöndben voltunk.
Ez volt az a
tipikus kínos csend, amit Suho tört meg.
- Szeretlek. –
mondta halkan, de én hallottam. Egy pillanatig kikerekedett szemekkel figyeltem,
ő pedig elkezdte felsorolni, hogy nem is akarta ezt mondani, de engem nem
érdekeltek a kifogásai. Ajkaimat övéire nyomtam és lágyan, de szenvedélyesen
csókoltam.
- Én is
Szeretlek. – mondtam két csók között és ismét ajkaira hajoltam. Suli után
átmentünk Suhohoz és mindketten tudtuk, hogy most mi jön…
Suho, én
tényleg nagyon szeretlek…
Suho POV
Azt a csókot
sosem fogom elfelejteni. Annyira tökéletes volt. De basszus mit tettem? Hogy
csókolhattam meg! Miért tettem ezt? Most biztos azt hiszi, valami pedofil
elmebeteg vagyok. Hogy a… Most mit tegyek? E gondolatok közt aludtam el.
Másnap a
suliban kissé… hülyeség… egyáltalán nem voltam magamnál. Csak Chenre tudtam
gondolni. Ez a nap borzalmas volt. Semmi kedvem nem volt hozzá.
Mikor Krisszel
az oldalamon kiléptünk a suliból, megláttuk, amint LuHant egy srác megcsókolta.
Kris természetesen rögtön odarohant, hogy lerángassa LuHanról a fickót, de arra
azért nem gondoltam, hogy verni kezdi. Mint egy őrült rohantam oda, hogy
segítsek a másik srácnak, meg lefogni is, míg LuHan sikeresen lefogta Krist.
Miután ők eltűntek, a dirihez mentem a sráccal és elmondtam mit láttam. Mikor
Kris és LuHan visszatértek egy-két órával később, akkor összefutottam Chennel.
Egyikünk, sem mert a másik szemébe nézni. Láttam Krist, amint nyitná a száját,
de szerencsére a srác, aki megcsókolta LuHant, megakadályozta, hogy legjobb
barátom piszkálni kezdjen.
Rögtön
elrohantam, hogy megkeressem Chent, mert beszélni akartam vele. Sikeresen meg
is találtam, és megkértem, hogy menjünk fel a tetőre, mert mondani akartam neki
valamit.
Mikor felértünk
a tetőre, néhány perc, kínos csend uralkodott körülöttünk, végül megtörtem.
- Szeretlek.
– mondtam ki egyszerűen. Nem érdekelt, mit mond, de tudnia kell. – Nem is akartam
elmondani, mert féltem, hogy elijesztelek magamtól, de… - és ekkor ajkát az
enyémre nyomta. Kikerekedett szemmel néztem magam elé, ahol épp Chen csókolt,
és nem is akárhogy.
- Én is
Szeretlek! – mondta két csók közt. Nem tétlenkedtem és szorosan magamhoz öleltem
és csókoltam. Most csak ő volt a fontos.
Mikor azt
éreztük elfogyott a levegőnk, felkaptuk a táskáinkat és egyenesen hozzám mentünk.
Szerencsére egyik szülőm sem volt otthon és elméletileg későn is jönnek. Ez
kapóra jött.
Amint
becsukódott mögöttünk az ajtó egymásnak estünk. Lerángattuk a másik ruháit. Mindent
szanaszét hajítottunk a lakásban és haladtunk a szobám felé. Chent már nem
csókoltam, hanem a nyakát vettem kezelésbe. Azok a halk, majd egyre erősödő
sóhajok és nyögések, felejthetetlenek voltak. Karját vagy nyakam köré fonta
vagy épp a hátamat simogatta, inkább karmolta. Ahogy az ágyamhoz értünk már
mind a kettőnkön csak alsónadrág volt, és egyenesen az ágyba préseltem Chent.
Meg sem kérdeztem tőle ő már volt-e együtt valakivel, mintha én lettem volna,
de úgy tűnik ez valamiért nálunk elmaradt.
Erőteljesen
húzott maga felé, csípőjét egyre többször és erőteljesen nyomta csípőmnek, mire
felnyögtem, de ezt később visszakapta, mert beleharaptam az ajkába, mire
felnyögött és elmosolyodott.
- Szereltek
Chen! – mondtam, miközben a nyakát csókoltam.
- Én is
szeretlek Suho! – mondta és egy sóhaj hagyta el ajkát.
Teljesen
belemerültem a nyaka kényeztetésébe, ezt meg is jegyezte, hogy nem akarok-e tovább
haladni, mert neki ez tetszik, csak így sosem jutunk el sehova. Erre csak
elmosolyodtam és megcsókoltam. Előkaptam a szekrényemből a síkosítót és az
óvszert, amit már nem tudom mikor szereztem be, hátha kellhet és jól is tettem.
Mikor már
egyikünkön sem volt alsónadrág, elkezdtem Chen bejáratát kényeztetni, mire
felnyögött, majd sóhajtozott az érintésemre. Végül már az ujjaimat mozgattam
benne, egészen addig, míg eléggé ki nem tágítottam. Ekkor megkérdeztem, hogy
biztos benne, mire csak megcsókolt. Tudtam, hogy tovább kell lépnünk.
Ekkor megfogtam
merevedésemet és lassan beléje hatoltam. Mikor benne voltam felkiáltott, de a
csókokkal eltereltem a gondolatait a fájdalomról. Nem tudom mennyi idő telt el,
de feleszméltem már mind a ketten az orgazmus határán voltunk és egymás nevét
nyögtük, mire egyszerre elélveztünk.
Teljesen
kimerülve feküdtem mellé, miután lassan kihúzódtam belőle, mire csak átölelt és
megcsókolta hátamat, amit szépen szétkarmolt. Elmosolyodtam a cselekvésére és
erre csak megcsókolt. Nagyon boldog voltam.
Kipattantam az
ágyból, összeszedtem a cuccainkat a lakásban, mielőtt, anyámék megijednének,
mégis mi történt itt. Bevittem magunkhoz, inni- és ennivalót, és ki nem mozdultunk
a szobámból.
Estefelé
megérkeztek anyáék, így bemutattam őket egymásnak, anyáék nagyon örültek
Chennek, de Chen is boldognak tűnt. Végül abba maradtunk, hogy Chen itt alszik
nálunk, gyorsan felhívta a szüleit, akik bele is egyeztek. Ezzel csak boldogabbá
tett.
Nem mondhatom
azt, hogy este aludtunk valamit, de egyszerűen mind a ketten meghaltunk a
másikért.
Reggel mikor
kinyitottam a szemem, pont mielőtt az ébresztőóra szólna. Pislogtam egy párat
és mikor megszólalt az a fránya óra, egyszerűen lecsaptam. Hirtelen megmozdult
mellettem valami, aztán valami vagy valaki a hátamra mászott.
- Jó reggelt
Suho! –mondta lágyan, drága szerelmem.
- Neked is jó
reggelt Chen! –mondtam és egy határozott mozdulattal magam alá görgettem.
Hatalmas vigyorral az arcomon, néztem rá és ő is vigyorgott. Átkarolta
nyakamat, ezzel jelezve, hogy valamit szeretne. Készségesen lehajoltam hozzá és
megcsókoltam. Istenem mennyire is csodálatos!
Szeretlek Chen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése