18. Fejezet

   LuHan POV

   Egyetlen szót tudok mondani Krisre. Imádom. Annyira, hogy elmondani sem tudom, mennyire. Imádom, amikor mosolyog. Imádom, amikor megcsókol. Imádom, amikor megérint. Imádom, hogy ennyire odaadó. És imádom amiatt, hogy képes engem szeretni.

   A tegnapi nap volt életem legjobbika. Megtettem. Krisszel. Hihetetlenül boldog vagyok most. Még most is érzem érintései és csókjai nyomát, amit leginkább a nyakam tud igazolni. Igaz, hogy már voltam együtt férfival - pontosabban Ő vele- de Krisszel teljesen más volt. Éreztem, hogy Yi Fan szeret és megbecsül, míg Ő csak játszott velem és csak arra voltam jó, hogy megfektessen és nevetség tárgyává tegyen mindenki előtt.

   Mivel még reggel volt, Kris még csendesen aludt mellettem és mivel szombat lévén iskola sem volt, így még attól sem kellett félnem, hogy elkésünk. Figyeltem, ahogy alszik. Olyan helyes és szép, mintha csak egy angyal lenne. Elsimítottam egy tincset a homlokából, hogy még jobb rálátást nyerjek arcára, de érintésemre elkezdett mocorogni. Kómásan kinyitotta a szemét, de amint meglátott, elmosolyodott. 

   – Sajnálom. Nem akartalak felébreszteni. 

   – Semmi baj. Már úgy is kezdtem felébredni. – tudom, hogy hazudott, de szívemet melegség öntötte el szavai hallatán. Én tényleg nagyon szeretem. 

  – Amúgy hány óra van? – kérdezte és feljebb tornázta magát az ágyon. 

  – Még csak fél nyolc. - mosolyodtam kómás fején. – Szóval még nyugodtan aludhatsz. 

  – Nem akarok! – mondta határozottan, de kicsit mégis durcásan, mint egy kisgyerek és a derekamnál fogva magához húzott. 

  – Nem akarok aludni. Ha egy ilyen angyal van velem, minden percét ki akarom élvezni. – mondta, majd egy gyengéd csókban részesített. Szívem hevesebben kezdett verni és úgy éreztem, hogy nem tudok betelni vele. Csak magamnak akarom. Nem akarom, hogy más is ránézzen. Na, jó ez hülyeség, persze ránézhetnek, csak nem úgy. Nem bírnám ki, ha elveszíteném, ezért mindig vele akarok maradni. Örökké.

   Csókunkat a levegőhiány szakította félbe. Mindketten lihegve vizsgáltuk a másik tekintetét, hátha kitudunk belőle valamit olvasni. Kris szemében nem láttam mást, csak színtiszta szerelmet. 

   – Szeretlek. – törte meg a csendet és kezével végigsimított arcomon. 

   – Én is szeretlek. – szinte suttogtam a szavakat, mintha attól féltem volna, hogy valaki meg meghallja. Pedig nem így volt. Boldogan kiabálnám mindenkinek, hogy ő az enyém és nem érdekelne senki véleménye, mert szeretem őt.

   - El kéne menni fürdeni. Használhatom a zuhanyzót vagy előbb te szeretnél menni? – kérdezte mosolyogva. Ettől a mosolytól mindig hatalmasakat dobban a szívem. 

   – P-persze. Menj csak. – motyogom zavartan. Még mindig elvörösödöm, ha arra gondolok, hogy meztelen testén, hogy fognak végig szántani a vízcseppek… Már a gondolattól is elkezdek remegni. Persze jó értelemben.

   - Nincs kedved bejönni velem? – kérdezte pajkosan és végig simított combomon. Úristen! Én ettől az embertől fogok meghalni. De nyugi LuHan! Még senki sem halt bele abba, ha valaki ennyire szexi és aranyos is egyben… Ugye? 

   – D-de. De, van! – feleltem és éreztem, hogy a gyomrom görcsbe rándul és a fejem égni kezd.

   Kris feltápászkodott, én pedig példáját követve a szekrényhez mentem néhány ruháért. Gondoltam, hogy nem hozott magával váltás ruhát, ezért először neki próbáltam keresni néhány darabot. Miközben válogattam, Kris szorosan mögöttem állt és nézte, hogy mit csinálok. Nem mondom, hogy nem voltam zavarban, mert de. Ráadásul biztos voltam abban, hogy a fejem csak egy ”kicsit” hasonlíthatott egy paradicsommal. Mellesleg abban is biztos voltam, hogy ő ezt direkt csinálja, és még élvezi is. Főleg azt, amikor minden előjel nélkül a nyakamba csókol és én minden egyes alkalommal ugrok egyet a hirtelen cselekedettől.

   Sajnos Krisnek elég nehezen találtam ruhát, de végül is sikerült megoldanom. Találtam egy fekete melegítőt és egy fehér pólót, ami szerintem jó lesz neki. Magamnak is valami hasonlót választottam és már indultunk is a fürdőbe.

   A helységben magunkra zártam az ajtót, csak a biztonság kedvéért. Zavartan álltam egyik lábamról a másikra és a padlót fixíroztam. Nem mertem Krisre nézni, annyira zavarban voltam. Oké, hogy már voltunk együtt, meg minden, de ez akkor is más. Nem értem, hogy miért vagyok ilyen szégyenlős, ha egyszer már látott meztelenül. 

   – Valami baj van, LuHan? – kérdezte Kris aggodalmasan. 

   – N-nem, nincs semmi. Figyelj Kris! Nem lehetne, hogy előbb te menj be a fülkébe és akkor én majd később csatlakozom? – kérdeztem félénken, majd ránéztem. Szemeiben értetlenség tükröződött, de egy pillanat múlva már csak gyengédséget és szerelmet véltem felfedezni bennük. 

   – Dehogynem! – majd közelebb lépett hozzám és egy negédes csókot nyomott ajkaimra. 

   – De ne várass túl sokáig! – hangja parancsoló volt, mégis játékos. Végignéztem, ahogy levetkőzött – mikor a bokszeréhez ért, nyeltem egyet. Rám kapta tekintetét és végig szemembe nézve tolta le magáról az utolsó ruhadarabot is. Azt hittem, hogy vérzek el. Hogy lehet valaki ennyire szexi?! Miután végzett, elmosolyodott és belépve a kabinba megnyitotta a vizet. Ebben a pillanatban egy hatalmas sóhaj szökött ki belőlem. Próbáltam lenyugtatni magamat, mielőtt meglátszódott volna rajtam az előbbi ”kis” vetkőzésnek hatása.

   És most én jövök. Először a pólómat kaptam le magamról, majd a nadrágomat. Mikor a bokszeremhez értem, egy kicsit kezdtem ideges lenni. Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat és egy gyors mozdulattal lerántottam magamról alsómat.  Oda tipegtem a kabinhoz és elhúztam az ajtót. Abban a pillanatban Kris megragadta a karomat és magához húzott, majd becsukta a fülke ajtaját. Olyan jó érzés volt a karjaiban lenni. Viszonoztam az ölelést és még jobban hozzábújtam. Keze lecsúszott a fenekemre és azt kezdte el simogatni, míg én a hátán tevékenykedtem. Éreztem, hogy egy kicsit megfeszült és ki is derült, hogy miért. Szegénykének összevissza karmoltam a hátát –valószínűleg tegnap. Ezért inkább gyengéden kezdtem el cirógatni. Érintései kellemes érzéseket hagytak maguk után, de nem léptük túl a határokat.

   Még mindig egymás ölelésében voltunk, amikor megszólalt. 

   – Fordulj meg! Megmosom a hátad. – mondta és már nyúlt is a tusfürdőért. Egyenletesen vitte fel bőrömre, közben masszírozott is, amit nem tudtam nem sóhajokkal díjazni. Átnyúlt kezeim között és mellkasomat kezdte el gyengéden dörzsölni. Nem bírtam, muszáj volt felnyögnöm. Mikor megunta, lejjebb tért a hasamra és ott ténykedett. Egy kicsit elkuncogtam magam, mert ott igazán csikis vagyok. Kris eközben játékosan harapdálta és nyalogatta a fülemet. Egyre több sóhaj hagyta el ajkaimat és éreztem, hogy a vér a fejemből nem igazán jó helyre tódul. Próbáltam magam visszafogni, de Yi Fan érintései olyannyira nagy hatással voltak rám, hogy kezdtem feladni. Ujjai, már merev tagomra csúsztak és lassan elkezdte húzogatni rajta a kezét, amire én hangosan felnyögtem, majd fejem hátradöntöttem vállára és kezeimmel övéibe kapaszkodtam. Nem kellett sok, egy hangos nyögés közepette elélveztem Yi Fan karjai között. Fejem még mindig a vállának volt döntve, úgy ziháltam még mindig. Kris végigsimított arcomon és egy szenvedélyes csókban részesített. Mikor nyelvével végignyalt ajkaimon, habozás nélkül megadtam neki az engedélyt, így nyelve akadálytalanul bejutott számba. Csókunkat megszakítva lihegtünk mindketten és láttam, hogy Kris sincs igazán nyugalmi állapotban. Remegő kezekkel simítottam végig mellkasától a hasáig, majd merevedéséig. Kezeimet bátortalanul kezdtem mozgatni rajta, közben felsőtestére hintettem csókokat. Nem kellett sok, ő is elélvezett, majd egymáshoz bújva lihegtünk tovább.

   Mikor mindketten úgy láttuk, hogy eleget áztunk, felöltöztünk és lementünk a konyhába egy kis harapni valóért. Elég vicces volt, ahogy Kris az én ruháimat viselte. Mivel én kisebb vagyok, így ugye neki is kisebbek. De úgy tűnt, hogy ez nem zavarja. 

   – Mit kérsz? Szendvics jó lesz? – kérdeztem és szinte belemásztam a hűtőbe. 

   – Tökéletes lesz. Köszi. – ránéztem és csak mosolyogni tudtam rajta. Annyira aranyos és kedves. Miután végeztem a szendvicsekkel, leraktam elé az asztalra. 

   – Inni mit kérsz? Van narancslé, szörp, tea, víz vagy esetleg kávé. 

   – Kávét kérnék. – majd aranyosan rám mosolygott. Ha akartam volna se tudtam volna ellenállni neki. Gyorsan megcsináltam a kávét és már neki is kezdtünk reggelizni. Evés közben, nagyon sok mindenről beszéltünk. Beszéltünk Chenékről, hogy milyen jó, hogy összejöttek és arról is, hogy majd szeretne engem bemutatni a volt barátnőjének. Már nem voltam féltékeny rá, hiszen tudtam, hogy Yi Fan csakis engem szeret. És már ez is hatalmas boldogsággal tölt el. Hát még az, amikor kijelentette, hogy mis most együtt vagyunk. Annyira boldog voltam, hogy a nyakába vetettem magam, de a túl nagy hév miatt hátra estünk a széken. Kris megállás nélkül vihogott, míg én próbáltam valahogy lekászálódni róla, de ő átkarolta a derekamat, így nem menekülhettem. 

   – Annyira gyönyörű vagy. – mondta, de már nem mosolygott. Erre a kijelentésére szívem egy hatalmasat dobbant. 

   – Nagyon szeretlek – mondta, majd tarkómat megragadva csókolni kezdett.

   - Jaj, fiúk! Ne a földön, mert megfáztok! – hallottam meg egy ismerős hangot, mire egyből oda kaptam a fejem. Édesanyám állt a konyhaajtóban és mosolyogva figyelt bennünket. Arcomat egyből ellepte a pír és amilyen gyorsan csak tudtam, feltápászkodtam Krisről. Yi Fan is ugyanígy tett, majd mosolyogva köszöntötte anyámat. 

   – Jó reggelt, Min Ah! 

   – Neked is jó reggelt, Kris! LuHan, ugye csináltál reggelit Krisnek? – kérdezte egy kicsit vészjóslóan, de biztosítottam arról, hogy igen és már végeztünk is. 

   – Nagyszerű! – csapta össze kezeit. – Akkor segíthetsz nekem főzni! – vigyorodott el, de nekem semmi kedvem nem volt vele főzőcskézni, mikor életem szerelmével is tölthetem az időt. 

   – Anya, én most nem akarok sütögetni. – nyávogtam neki, mire Kris elkezdett nevetni. Kapott is egy taslit, ezután már csöndbe maradt. 

   – Rendben, akkor beszélgessünk! – könyökölt fel az asztalon és fejét kezeire támasztotta. Mi van? Beszélgetni? De még is miről? Ne! Egész végig ezt tervezte. Azt akarja, hogy élménybeszámolót tartsak? Biztos, hogy nem! Hevesen elkezdtem rázni a fejemet az újonnan érkezett ötletre. 

   – Rendben-rendben. Nem kérdezősködök. Amúgy is be kell ma mennem dolgozni. 

   – Hogyhogy? – kérdeztem meglepődve. Nem volt gyakori, hogy anyut behívják hétvégén is, igaz előfordult már, de nemrég volt bent. 

   – Emberhiány van, ezért be kell mennem. – sóhajtott kedveszegetten. – Szóval, már nem is zavarok! – mosolyodott el hirtelen, majd megölelt engem és Krist is egyaránt. Az utóbbin eléggé látszódott, hogy meglepődött. Annyira aranyos volt, hogy akaratlanul is elmosolyodtam. 

   – Na, sziasztok, majd este jövök. Addig is ne törjétek össze magatokat. – kuncogta el magát és már itt sem volt. 

   Nagyon szeretem anyut és nagyon tudom sajnálni, amikor ilyen sokáig dolgozik. De tudom, hogy ezt csakis értünk teszi. Ezért próbálok én is mindent megtenni, hogy egyszer majd vissza tudjam fizetni neki a kedvességét és gondoskodását.

   Gondolataimból egy kéz rángatott vissza. Meglepődve ugrottam hátra, amikor észrevettem, hogy Kris az. 

   – Mi történt? Nagyon elbambultál. 

   – Semmi, csak gondolkoztam. – feleltem, majd egy csókot nyomtam ajkaira.

   Krisszel eldöntöttük, hogy a nap további részében filmet nézünk. Egyet ő választott ki, egyet pedig én. Elő is készítettük a popcornt valamint hoztam üditőt is, de mivel Kris egész végig bohóckodott, meg piszkált, sikeresen leöntöttem a felsőjét. Nem kértem bocsánatot, hiszen az ő hibája volt –még akkor sem kértem bocsánatot, amikor nagy boci szemekkel vizslatott engem. Mivel látta, hogy nem hat meg a dolog, lekapta magáról a fölsőt és elhajította valamerre. Tekintetem megakadt kidolgozott felsőtestén, még a film sem érdekelt. Lassan elkezdett felém mászni, majd mikor már csak centik választottak el, ajkait enyémnek nyomta és szenvedélyesen megcsókolt. Kicsit megmozdítottam a fejem, hogy eltudjam mélyíteni, közben Kris ölébe ültem. Nem telt el sok idő, éreztem amint hátam találkozott a kanapéval. Kris rajtam fekve kezdte el csókolgatni nyakam, néha megszívva azt. Tettei miatt kisebb-nagyobb nyögések szöktek ki belőlem. Kris abbahagyta nyakam ostromlását, majd hajammal kezdett játszani. Éreztem, hogy az álom lassan maga alá dönt és megszűnik körülöttem minden.

   Yi Fan, miért szeretlek ennyire?