LuHan POV
Csodálatos dolgot álmodtam.
Karácsony volt és tudni illik, ez a kedvenc ünnepem.
Imádom, amikor a boltok tele vannak mindenféle kacattal; mikor este ki vannak
világítva az utcák és mézeskalács illat leng be mindent. Amikor már nagyon
hideg kint, ezért betérsz egy kis kávézóba, hogy ott melegedj fel, közben szól
a karácsonyi zene. Egyszerűen csodálatos. És én ezt az ünnepet azzal a személlyel
töltöttem, akit mindennél jobban szerettem és álmomban ő is szeretett engem.
Ez a személy Kris volt. A karjaiban voltam –úgy néztünk
valami karácsonyi filmet, de minket nem kötött le. Egymással voltunk
elfoglalva. Kris ledöntött a kanapén, majd az egyik lábát átvetette rajtam, úgy
csókolt meg. Testünk egymásnak simult, mire belenyögtem a csókba. Hirtelen
felriadtam. Annyira élethű volt, mintha tényleg megtörtént volna.
Gondolkodásomból a csengő rázott vissza. Vajon ki lehet
ilyenkor? Gyorsan lesiettem a lépcsőn –közben majdnem eltaknyoltam, mire
sikerült egyben odaérnem az ajtóhoz és már nyitottam is ki.
Egy kissé meglepődtem, mikor Krist pillantottam meg. Vajon
miért van itt?
- Szia! Esetleg nálad aludhatnék ma este? Történt otthon
egy kis zűr. – nézett szemeimbe és elmosolyodott, de ez nem boldog mosoly volt.
Nyílván nem boldog, ha arra kért, hogy hadd aludjon itt. Nagyszerű LuHan! Ennél
hülyébb már nem is lehetnél!
- P-persze. Gyere be! – mondtam egy kissé zavartan, hiszen
még sosem volt a házunkban, meg persze még egy kicsit az álmom hatása alatt
álltam. Tényleg olyan élethű volt, mintha nem is álom lett volna.
- Szép a házatok!
- Köszi… - szinte suttogtam, bár magam sem tudom, hogy
miért tettem.
- A szüleid nincsenek itthon?
- Apa üzleti úton van, anya meg későn végez, ha minden
igaz. – és most az egyszer tényleg örültem, hogy nincsenek itthon.
Anya valószínűleg kifaggatná Krist mindenről, ami nekem
–valljuk be – nem kicsit lenne kínos, tekintve, hogy mindent elmondtam neki a
Kris és az én köztem történtekről.
Viszont még mindig érdekelt, hogy miért jött át hozzám, és
ami még furcsább, hogy miért is szeretne itt aludni. Tényleg ennyire komoly
lenne a dolog a szüleivel. Biztos, hiszen akkor nem nálam kötött volna ki.
Félve, de rákérdeztem.
- Mi történt? – remélem, majd elmondja.
- Nem akarok róla beszélni. – hangja határozott volt, de
közben tekintetével a padlót figyelte. Úgy voltam vele, hogy elmondja, ha
akarja, de ha mégsem, akkor nem igazán tudok neki segíteni. Válaszom csak egy
bólintás volt, majd bevezettem a konyhába és hellyel kínáltam, amit ő el is
fogadott.
- Kérsz valamit inni?
- Kávétok van? – ismét bólintok, de most már mosolyogva,
majd el is kezdtem elkészíteni, majd miután kész lett, leraktam elé a bögrét,
amit meg is köszönt.
Miközben a kávéját itta, egész végig figyeltem és azon
tanakodtam, hogy vajon mi történt vele. Remélem semmi komoly. Miután megitta a
kávét, a kanapén kötöttünk ki és beszélgettünk mindenféléről. Legszívesebben
tényleg rákérdeztem volna a történtekre, de nem vagyok ennyire tapló – hogy ha
már egyszer azt mondta, hogy nem akar róla beszélni, akkor én csak azért is
kiszedem belőle. Ennyit nem ért meg a kíváncsiságom.
Rengeteget beszélgettünk mindenféléről. Nem is néztem az
időt, de rendesen elszaladt. Főleg akkor, ha azzal a személlyel vagy, akit
szeretsz. Na, jól van LuHan, elég volt! Nem szabad ilyenekre gondolnod. Most
Kris a legfontosabb. Viszont annak örülök, hogy sikerült, legalább egy kicsit
elfeledtetnem vele a gondokat.
Még egy kicsit beszélgettünk a kanapén, majd felvittem őt
a szobámba. Az elején egy kicsit feszengtem, hiszen nem mindenkinek mutattam
még meg. Tökre olyan voltam, mint egy tinédzser kislány, aki életében először
vitte fel a pasiját a szobájába.
Ezzel csak két gond van. Az első, hogy én nem vagyok lány;
a második, hogy Kris nem a pasim. Pedig lehetne…
Viszont, ahogy láttam Krist nem nagyon érdekelte a szobám.
Leült az ágyamra velem szemben és belőlem kikívánkozott a
már rég megfogalmazódott kérdés.
- Kris! Mi volt az oka, hogy otthonról eljöttél? –kérdeztem
félénken, de mégis határozottan. Vett egy mély levegőt. Látszott rajta, hogy
semmi kedve elmesélni, de tudja, hogy nem hagynám csak ennyiben a dolgot, hiszen
valamikor el kell mondania.
Elmesélte, hogy mikor kitudódott, hogy azzal a lánnyal –
akivel múltkor láttam – együtt van, akkor a szülei eltiltották tőle és
szakítaniuk kellett. Hogy az anyukája mindig kiabál vele reggel és, hogy ezen
kívül levegőnek nézi. Hogy a szülei szerint az a gondoskodás, hogy pénzt adnak
neki. Én csak csendben hallgattam és egyszerűen nem jutott el a tudatomig, hogy
egy ilyen kedves és aranyos fiút, hogy nem lehet szeretni? Vajon a szülei mit
szólnának, ha mi ketten összejönnénk? Valószínűleg még ennél is jobban
meggyűlölnék és lehet, hogy ki is tagadnák. Viszont felesleges volt ezen
agyalnom, hiszen Krisnek nem is jelentek többet egy barátnál. Viszont akkor már
tudom, hogy miért viselkedett velem így az elmúlt időkben. Biztos csak arra
volt szüksége, hogy érezze, valakinek fontos.
Ez egyszerre tett boldoggá is és szomorúvá is. Kris még
azt is elmondta, hogy ma kellett megtudni, hogy az „állítólagos’’ édesapja, nem
is az igazi apja. Hogy az édesapja a születése után meghalt és úgy a szülei
csak befogadták.
Őszintén nagyon sajnálom ami Krisszel történt. Ilyen
életet senki nem érdemel meg.
A következő pillanatban észrevettem, hogy Kris sír. Egy
kicsit megilletődtem, de végül is nem csodáltam tettét. Én is ki lennék borulva
egy ilyen nap után. Kris, mintha észre sem vette volna könnyeit, én gyengéden
megfogtam arcát és elkezdtem simogatni. Mintha most vette volna csak észre –
egyből elkezdte őket letörölni, nem csillapodott. Helyette még jobban elkezdtek
folyni könnyei és ő annál inkább próbálta eltüntetni őket, amit én már nem
bírtam tovább nézni. Annyira kétségbe esett volt, hogy muszáj volt cselekednem.
Elvettem kezeit arcáról és próbáltam nyugtatgatni, hogy
jobb lesz miután kisírta magát. Kris szerencsére hitt nekem, majd szorosan
megöleltem, mire Krisből kitört a zokogás.
Én csak simogattam hátát és csak remélni mertem, hogy
ettől valamelyest megnyugszik. Éreztem, hogy Kris visszaölelt és olyan erővel
szorított magához, hogy attól féltem, megfojt.
Az egyik pillanatban kibontakozott ölelésemből, majd
megragadta arcomat és megcsókolt. Egy kicsit meglepődtem hirtelen tettétől, de
amint érzékeltem, hogy mit is teszünk, visszacsókoltam.
Testével hozzá simult enyémhez, ezért megragadtam a
karját, hogy elfojtsak egy nyögést. Annyira jól esett az érintése, akárcsak
álmomban. Boldog voltam, hogy most itt lehettem neki és érezhettem őt.
Közelsége megrészegített és már csak azt vettem észre, hogy nem kicsit izgultam
fel tettei hatására. Testem már nem engedelmeskedett, teljesen magától
cselekedett.
Kezeimmel átkaroltam Kris nyakát és az ölébe ültem.
Majdnem felnyögtem a hirtelen ért érzésre, de hangom már nem tudtam
visszafogni, mikor csípőmbe markolt és elkezdett magához húzni. Agyamat ellepte
a rózsaszín köd és csak Krisre koncentráltam. Megéreztem nyelvét, amivel végig
simított ajkaimon. Nem is kellett bebocsátást kérnie, egyből megadtam neki.
Nyelveink vad táncot jártak. Szenvedélyesen túrtam bele hajába, mire kezeivel
elkezdte oldalamat simogatni. Belenyögtem a csókba.
Kezei nyomán bőröm égett és testemet átjárta egy
megmagyarázhatatlan érzés. Kezeimet mellkasára helyeztem és úgy kezdtem el
simogatni, éreztem, ahogy beleborzongott érintésembe és ez boldoggá tett. Egy
kissé erősebben simított végig rajtam, minek következtében belemarkoltam
felsőjébe. Az érzéstől mindketten felnyögtünk. Ujjai ismét felfedezőútra indultak
rajtam, csak most már a pólóm alá is bemerészkedtek.
Először csak alhasamat cirógatta, majd végig simított a
hasamon, majd derekamon és ott kezdett el simogatni. Azt hittem végem van,
ráadásul Kris megtalálta az egyik gyengepontomat. Ott nagyon érzékeny volt, de
úgy tűnik, tetszett Krisnek.
Érintései hatására csípőm megmozdult és próbáltam lábaimat
összeszorítani, de nem igazán sikerült, hisz épp Kris ölében ültem. Pólómat
elkezdte felfelé húzni, amit készségesen hagytam is neki, ezzel megszakítva
csókunkat. Miután eldobta felsőmet, ismét egymás ajkait faltuk. Kris hideg
kezeit most már csupasz felsőtestemen járatta végig. Kezei nyomán úgy éreztem,
itt a vég. Hihetetlenül tetszett, de tudtam, hogy ezt csak azért csinálja, mert
el akarja felejteni a múltat. Vagy legalább is a mai napot.
Én mégsem állítottam meg. Ehelyett én is elkezdtem
vetkőztetni őt. Levettem róla a pólót, ezzel csókunkat egy pillanatra
megszakítva, de mikor végre lekerült róla, újból egymás ajkaira tapadtunk.
Éreztem, hogy ez nem helyes, hiszen olyan, mintha csak kihasználnám.
Kris erőszakosan végig döntött az ágyon, amitől eléggé
megijedtem, de még visszacsókoltam. Nyakamat kezdte csókolgatni és harapdálni,
kezével pedig már nadrágomon ügyködött.
Nem tagadom, eléggé megijedtem, ezért, amit elkezdte rólam
lehúzni a nadrágom, megragadtam kezét és csak reménykedni tudtam benne, hogy veszi
a célzást és leáll.
Igaz, hogy szeretem, de még nem állok arra készen, hogy
lefeküdjünk. Hiszen Kris is csak azért csinálja ezeket, mert felejteni akar. Én
meg úgy nem akarom, hogy nem is élvezi teljesen.
Kris felnézett rám és szemeiben megint láttam a
szomorúságot. Nem is tévedtem. Megint elkezdett sírni és azt hajtogatta, hogy
mennyire sajnálja.
A szívem szakadt meg, mikor így láttam. Gyorsan magamhoz
húztam és csitítgattam egy kicsit.
- Semmi baj. Tudom miért voltál ilyen. Nem történt semmi.
– próbáltam minél lágyabban és kedvesebben mondani, ezzel is éreztetve azt,
hogy itt vagyok mellette. Majd egy apró puszit hintettem feje búbjára és elkezdtem
ringatni őt a karjaimban.
Először még szipogott párat, majd ezt felváltotta
egyenletes légzése. Ekkor tudatosult bennem, hogy valószínűleg elaludt és ebbe
belegondolva én is ásítottam egyet. Elfektettem Krist az ágyamon, majd magunkra
húztam a takarót. Figyeltem, ahogy veszi a levegőt.
Annyira helyes… Mit nem adnék azért, ha nem csak barátként
tekintene rám.
Végigsimítottam arcán, majd hozzá bújva nyomott el engem
is az álom.
Reggel, mikor felébredtem Kris nem volt mellettem. Egy
kicsit megijedtem, hogy csak úgy elment, így elindultam megkeresni. Első utam a
konyhába vezetett, de ott nem találtam. Majd egymást követték a helységek, de
Krist sehol sem találtam.
Tényleg elment volna? Itt hagyott volna egyetlen szó
nélkül?
Nagyot sóhajtva mentem fel az emeletre és vissza a
szobámba, de mikor kinyitottam az ajtót, Kris az ágyamban feküdt. Mi a…? Hogy
kerül ide? Az előbb nem is volt itt. Csak képzelődtem volna?
Órámra pillantva örömmel nyugtáztam, hogy még bőven van
időm a suliig, ezért leültem az ágyamra és Krist figyeltem. Tényleg nem értem,
hogy került ide? Ez annyira furcsa. Sajnos akármennyire is nem akartam, de az
érzelmek nagyobb hatással bírtak józan eszemnél.
Közelebb hajoltam Krishez, hogy adjak neki egy puszit, de
hirtelen kipattantak a szemei, rám meg a szívroham jött.
- É-én nem… Nem akartam, csak…- hebegtem össze vissza mire
Kris csak elmosolyodott. Istenem! Olyan helyes ilyenkor. Kris még pislogott
párat, majd nagyot nyújtózkodott és felült.
- Köszönöm, hogy itt aludhattam. Hála neked, már sokkal
jobban érzem magam. – mondta mosolyogva és szemeiből temérdeknyi hálát olvastam
ki.
- Igazán nincs mit. Örülök, hogy segíthettem. H-ha esetleg
bármikor szükséged lenne rám, csak szólj. – mosolyodtam el zavartan. Kris maga
felé fordította arcom és egy gyengéd puszit hintett bőrömre.
- Köszönöm, Lulu. – hangja annyira édesen csengett, hogy
azt hittem, ott helyben elolvadok.
- S-szívesen. – mondtam immár teljesen zavarban és
szerintem ez meg is látszódott, mert Kris csak mosolygott és meg is jegyezte.
- Annyira aranyos vagy, amikor elpirulsz. – éreztem
hanglejtésén, hogy most jól szórakozik. Ugyanis, nemhogy a szemébe, de még az
arcára se mertem ránézni zavaromban. Elkezdtem a takaróval játszani, amikor
eszembe jutott, hogy mikor felkeltem, nem volt mellettem, így bátorkodtam
feltenni neki is a kérdést.
- Amúgy Kris. Amikor felkeltem, nem voltál itt. Mindenhol
kerestelek, de nem találtalak. Aztán, amikor visszajöttem már itt voltál. Ez
hogy lehet? – Kris megint elmosolyodott. Istenem! Többet kéne mosolyognia…
Nagyon jól áll neki!
- Egyszerű! Mikor felkeltem, te még aludtál. Lementem a
táskámért, találkoztam anyukáddal is.
- Anyuval? – kerekedtek ki a szemeim. Elképzelni sem
mertem, hogy mit mondott Krisnek, csak remélni tudtam, hogy semmi olyat, ami túlságosan
zavarba hozhat.
- Igen. Nagyon kedves nő, mondjuk rendesen kifaggatott.
–nevette el magát – Mondjuk meg is értem, hiszen még nem is ismert és biztos
meglepődött, hogy egy vadidegen van a házában. – fejezte be mondandóját
mosolyogva.
- É-és mondott bármi mást? – félve mertem megkérdezni, de
már az is nagy szám volt tőlem, hogy egyáltalán megmertem. Erre csak
sejtelmesen elmosolyodott. Úristen, anya! Miket mondtál te rólam?! Most biztos,
hogy hülyének néz. Köszi, anya!
Lemondóan sóhajtottam egyet, majd mondtam Krisnek, hogy
menjünk le, együnk valamit. Most érdekes módon nem várt anya üzenete, csak két ebédes
doboz. Kris meg is lepődött, majd várakozóan nézett rám. Gondolom, nem hitte
el, hogy azaz övé, ezért felvilágosítottam.
- Nyugodtan rakd csak el. Anya neked csinálta. –
mosolyogtam rá a még mindig palacsintaméretű szemeivel bámuló Krisre, majd
mintha megvilágosodott volna, elmosolyodott és már el is rakta. Még szóltam
Krisnek, hogy amíg ő reggelizik, addig én felöltözök.
Épp a szekrényem előtt tanakodtam, hogy mit vegyek fel,
amikor hirtelen Kris termett mögöttem és belefújt a nyakamba. Annyira
megijedtem, hogy majdnem hátra estem, de szerencsére ő megtartott.
Aranyos mosollyal a száján közölte velem, hogy béna
vagyok, ami egy kicsit feldühített, hiszen nem is az én hibám volt. Másrészről
pedig boldoggá tett, hogy foglalkozik velem.
Leült az ágyamra és onnan nézte, hogy miként válogatom ki
a ruháimat. Az egész nagyon kínos volt, legalább is részemről, ugyanis Kris
egész végig engem nézett, miközben öltöztem. Mire magamra kaptam a ruháimat már
úgy nézhettem ki, mint egy túlérett paradicsom, amit Krisnek gondolom DIREKT
meg kellett jegyeznie. Sajnos jót szórakozik azon, hogy engem zavarba hozhat,
de majd úgy is vissza fogja kapni.
Mikor már mindketten készen voltunk elindultunk a suliba.
Az út csendesen telt, nem igazán szóltunk egymáshoz. Aztán mikor elérkeztünk a
már olyan jól ismert kereszteződéshez, a szívemet melegség öntötte el és
akaratlanul is elmosolyodtam.
Hirtelen azt éreztem, hogy Kris megfogja a kezem és
ujjainkat összekulcsolta. Rákaptam tekintetem, de ő továbbra is mosolyogva
figyelte a messzeséget.
Így érkeztünk meg a suliba. Kézen fogva és nem érdekelt,
hogy ha megnéztek minket. Abban a pillanatban csak Kris és én léteztünk. Mikor
beértünk Kris elengedte a kezem és megbeszéltük, hogy ebédszünetben megint a
fánknál találkozunk.
Már épp mentem volna be a termembe, de Kris megállított és
egy puszit nyomott ajkaimra.
- Aztán ügyes légy ma nekem. – a szívem majd kiszakadt a
helyéről és csak őt néztem és a távolodó alakját.
Kris. Azt hiszem én
menthetetlenül beléd szerettem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése